Mindennapi ünnepeink

Kétszáznegyvenkettedik

2012-02-26T16:01:00.001+01:00

Hát, erről most jól lemaradtam... mármint saját blogom évfordulójáról, pedig annyiszor az eszemben volt, hogy aznap mindenképpen írjak, hiszen idén volt a blog 2 éves, és mivel a születésnapomon kezdtem el 2010-ben, ez egyben az én 38. születésnapom is volt.

Azt hiszem, nem írtam még, hogy általában hétvégén írom a bejegyzéseket, mikor a család többi tagja az ebéd utáni szunyókálást élvezi. Ez a pár óra nekem a kikapcsolódás, mikor kicsit olvashatok, internetezhetek és esetleg blogot írhatok. Sajnos, idén február 14. nem hétvégére esett, ezért most kicsit elcsúszva írok erről.

Először is, a születésnapomról. Hihetetlenül szép napom volt, illetve napjaim, mert a családomtól már napok óta kisebb-nagyobb meglepetéseket kaptam. (Sajnos, Kisfiú féloldali tüdőgyulladása nem volt éppen kellemes meglepetés.) Viszont a szüleimmel együtt lehettem idén ezen a napon. A szerelmem pedig több napon keresztül adott ajándékokat, a gyerekekkel együtt, akik már hetekkel előtte elkezdték készíteni a kis rajzaikat nekem.A családon kívül még nagyon sokan felköszöntöttek, amivel csodálatos perceket okoztak nekem. Ki személyesen, ki telefonon keresztül, ki a Facebook-on. Biztos, hogy ezzel sok mindenki nem ért egyet, de én nagyon szeretem a Facebook-ot. Úgy gondolom, hogy ha valakivel olyan a kapcsolatom és találkozni akarok venni, úgyis fogok, ha közben a FB-on is tartjuk a kapcsolatot, ha pedig amúgy nem találkozgatunk, akkor is nagyon jó, hogy legalább így tudunk egymásról. Nem tudom most pontosan, de azt hiszem, több, mint 40-en köszöntöttek ott és ez a nap végére egy kis pityergést váltott ki belőlem.

Visszatérve a blogra: szóval, 2 éves lett, köszönöm mindenkinek, hogy olvas!

Kétszáznegyvenegyedik

2012-02-12T15:22:00.002+01:00

Whitney Houston emlékére itt egy dal, amit másik kedvencemmel ad elő.
Nagyon fiatal és tehetséges volt, nagyon sajnálom, hogy elment.

És egy másik, talán az egyik legelső és legjobb dala.

És nagyon sokáig ez volt az abszolút kedvenc...

Kétszáznegyvenedik

2012-02-12T15:17:00.001+01:00

Na, ezen is túl vagyunk. Mármint a farsangon.

Mindig csodálkozással vegyes tisztelettel tekintettem azokra a gyerekekre és anyukákra, akik iszonyú lelkesedéssel várták a farsangot, és mindig képesek voltak időt és energiát nem kímélve fantasztikus ötleteket kitalálni, majd azt meg is valósítani, vagy maximum egy varrónővel együttműködni. De semmiképpen sem boltban venni vagy kölcsönözni jelmezt. Hát, mi sajnos nem tartozunk közéjük. Gyermekkoromból egy pozitív emlékem van, talán elsőből, mikor balett táncos voltam és az iskola jelmezversenyen 3. lettem. Nem is értem, ez hogy sikerült... De azelőtt és azután sem volt ilyen, de nem is emlékszem, hogy nagyon igyekeztem volna. Nem is értem, miért kell versenyt rendezni gyerekeknek, az úgyis a szülők versenye lesz a végén...

Eleinte próbálkoztam, hogy a gyerekeknek kicsit több lehetőséget adjak, de (szerencsére) ez nekik sem jelentett túl nagy eseményt, úgyhogy sosem fektettünk bele túl nagy energiát. 1-2 évben Kislány lehetett kínai lány azokban a ruhákban, amiket Kínából hoztam neki, és amihez tudtam legalább klassz szemfestést csinálni, de ezen kívül maradt a kölcsönzött vagy vásárolt egyszerű jelmez. Idén Kislány tündér volt, Kisfiú pedig rendőr. Éppen elég volt nekik is az a néhány óra, amit az iskolai farsang jelentett. Szerencsére a suliban nem volt verseny, viszont mindenkit nagyon aranyosan bemutattak a többieknek a tornateremben.

Kétszázharminckilencedik

2012-01-31T21:14:00.001+01:00

A mai napon Édesapám végleg nyugdíjba ment, 70 évesen. Többet nem lesznek számára munkanapok, nem kell idegeskedni, nem kell szabadságot igazítani. Sokáig féltem ettől a naptól, hogy vajon hogyan fogja viselni, de szerencsére úgy látom, hogy inkább megkönnyebbült és elkezdte tervezni, hogy miket fognak csinálni Édesanyámmal a szabadidejükben. Természetesen reméljük, hogy kicsit többet tudnak majd velünk is lenni...

Egyébként 50 évet dolgozott, és szinte az egészet ugyanannál a cégnél. Érdekes lehet és mennyire távoli a mai viszonyokhoz képest. Mindenesetre Ő mindig is a példaképem marad, minden szempontból. Jó kertészkedést, sétákat, színházi előadásokat, olvasgatásokat, keresztrejtvényeket és unokázgatást kívánok, Apuci!

Kétszázharmincnyolcadik

2012-01-25T13:22:00.001+01:00

Tegnap így jöttek haza az iskolából a gyerekek:

- Anya, te mit ettél ebédre?
- ...
- Képzeld, nálunk valami nagyon finom leves volt, utána pedig piskóta csokifőzelékkel. De sajnos, ebből nem kaptunk repetát...

Szóval, csokifőzelék... És repeta nélkül, pedig ugye logikusan gondolták, hogy mivel eddig mindig repetázhattak, ebből is lehet majd, de ezúttal csalódniuk kellett.

Apropó, repeta. Az év elején mondták valamikor, hogy először nem értették, hogy mit jelent a "repeta" szó. Nagyon nem csodálom, mert az oviban nem igazán létezett maga a koncepció, otthon meg valahogy ezt nem használjuk sosem. Nekem is az iskolai éveimhez kötődik, valahogy ez olyan szó, amit csak az iskola menzán lehet kimondani, nem igaz? :-)

Kétszázharminchetedik

2012-01-22T15:39:00.000+01:00

Ma ismét az iskola konyhás Marika nénit emlegettük... Eddig mindig elutasítás volt a gyerekek részéről, ha szemesborsot találtak levesben pl. Ez úgy változott az iskolában, hogy már számolják, kinek mennyi van és ki fog nyerni... Köszönjük ismét, Marika néni!

Egyébként a hétvégi menü ez volt (büszke vagyok, mert jól sikerült és mindenki szerette):
magyaros karfiolleves
csirkemellcsíkok rizzsel (opcionálisan kínai öntettel)
palacsinta, opcionálisan málnafagyival (ez utóbbi Dolce Vita receptje)

Kétszázharminchatodik

2012-01-22T15:17:00.000+01:00

Eszembe jutottak az elmúlt év zenei élményei, elsősorban a Sade koncert és a Simply Red/Mick Hucknall, bár ő(k) tavaly nem jutott(ak) el hozzánk. Ismét rá kellett jönnöm, hogy változatlanul ez a két művész van rám a legnagyobb hatással, és már lassan 25 éve...
Egyébként nemrégen jöttem rá, bár nem tudom, van-e ennek bármilyen jelentősége, hogy mindkét művész együttesében ugyanaz a dobos játszott (persze különböző időszakokban). Csak jó volt látni őt mindkét koncerten...

Belinkelek egy gyönyörű dalt, aminek a szövegétől is már kiráz a hideg minden alkalommal...

Kétszázharmincötödik

2012-01-21T16:47:00.000+01:00

Nagyon büszke vagyok a kisebbik keresztfiamra, aki évek óta versenyszerűen jéghokizik. Mostanában mindig szól, mikor Pesten van meccsük és akkor megpróbálunk elmenni megnézni őket. Néhány hete jutottunk el addig, hogy Kisfiú teljesen izgalomba jött a hoki láttán és felvetette, hogy ő is szeretne játszani. Persze jégen még nem járt, így tisztáztuk, hogy először korcsolyázni kell megtanulni. Ez sem szegte kedvét, így elkezdtünk járni a Pesterzsébeti Jégcsarnokba, a Pesterzsébeti Farkasok otthonába. (Mókás volt egyébként, hogy a meccsen még a debrecenieknek szurkolt a Farkasok ellenében, aztán másnap már elvileg a Farkasok "színeiben" tanult korcsolyázni.)

Kislány is beállt a sorba, bár ő tisztázta, hogy sem hokizni, sem jégtáncolni nem akar, csak megtanulni korcsolyázni.

Egyelőre nagyon élvezik. Kisfiú türelmetlen, nem bírja az oktatást, már indulna el minél hamarabb, mégha nem is tökéletes a technikája. Dehát ő mindenben ilyen...

A képek sajnos nem olyan jók, de a hangulatot tükrözik...

Kétszázharmincnegyedik

2012-01-21T16:37:00.001+01:00

Na, eljött a félév vége is. Talán kicsit túlzásba vittem az aggódást, dehát azt hiszem, ez már így lesz még legalább 16 évig...
Persze számítottam rá, hogy nem lesz rossz a bizonyítvány, de ilyen jóra azért csak álmomban gondoltam... Úgy indult, hogy Kislány megkapta a zenei előképzőn az értesítőt, és már ebben kitűnő minősítést hozott. Közben mondta, hogy a zenetanárnő kérte, hogy a szülők hívják fel. Mikor beszéltem vele, össze-vissza dícsérte Kislányt, hogy mennyire szorgalmas, ügyes és fejlett és hogy ő a jobbkeze. És a legjobb hír csak ezután jött: úgy gondolja, hogy jövőre már elkezdhetné a hangszeres tanulást is!!! Ennek nagyon örültem, mert eredetileg már el szeretett volna idén kezdeni zongorázni, de kiderült, hogy legalább 1, de inkább 2 év zenei előkészítő után kezdhetik csak a hangszert. Majd lesz még hangszerbemutató is, ahol esetleg megtetszhet neki egy másik hangszer is, de egyelőre a zongorára készítjük magunkat...

És aztán másnap jöttek az iskolai bizonyítványok, amiben mindketten "kíválóan megfeleltek" lettek, vagyis "csillagos ötösek". Egyébként furcsa volt, hogy egész félévben jegyeket adtak, félévkor viszont szöveges értékelés volt... hogy miért nincs ez harmonizálva? Na mindegy, a lényeg, hogy borzasztó büszkék vagyunk rájuk, főleg azért, mert mindketten ugyanolyan jól teljesítenek. Persze vannak különbségek köztük bizonyos dolgokban, de a végeredmény magáért beszél. És azért pláne örülök, hogy olyan sok ellenvélemény ellenére egy osztályba írattuk őket. Eddig legalábbis ez nagyon jó döntésnek bizonyult, támogatják egymást, sokszor kérdezik ki egymást és tesznek róla, hogy egyik se felejtsen el semmit (és ez kölcsönös!).

Kétszázharmincharmadik

2012-01-06T09:43:00.001+01:00

Az ünnepek alatt nagyon sokat nevettünk. Nálunk voltak a nővéremék és eszünkbe jutott, hogy nevezte el a kisebbik fia amiatt, mert nagyon szeret Facebook-ozni. A vicces neve: Sz. "Facebook" J.

Ennek mintájára az egyik nap hazafelé jövet azzal szórakoztunk, hogy magunknak is adtunk egy-egy középső nevet. Így lett:

- Apából: T. "nagylábú" L. (ez nemcsak simán a lábméretre utal, hanem története van...) :-)
- Kisfiúból: T. "hagyj békén" M.
- Kislányból: T. "rajzolós" E.
- belőlem: T-Sz. "puszigép" G.

Kétszázharminckettedik

2012-01-06T09:41:00.001+01:00

Van egy nagyon kedves történetem az új év első napjáról. Lencsefőzeléket ettünk, amit Édesanyám csinált. Féltem is, hogy nehogy ne egyék meg a gyerekek, mert sokszor van, hogy ha valamiben babérlevelet vagy petrezselyemzöldet látnak (főleg Kisfiú), akkor képes nem megenni.

Most viszont, egyszer csak azt mondja Kisfiú, hogy levelet kapott a Jézuskától. Hirtelen nem is tudtam, hogy hogy reagáljak erre, hiszen elmúlt Karácsony, a Jézuskával és Angyalkával a levelezésnek (elvileg) vége van... Azt mondja erre Kisfiú, hogy a babérlevél a Jézuska levele és milyen jó, hogy ennyit kapott belőle. Erre persze Kislány is elkezdte számolni, hogy neki mennyi van, miközben szépen megették a főzeléket.

Később kiderült, hogy az iskolában a konyhás Marika nénitől hallották. Ő az is, aki kiadta mindenkinek, hogy szépen gyakorolják otthon a késsel-villával az evést, hogy bemutathassák ebéd közben.

Köszönjük, Marika néni!

Kétszázharmincegyedik

2011-12-31T16:57:00.000+01:00

Bár még sok minden elmesélésével adós vagyok, azért nem szerettem volna az évet bejegyzés nélkül zárni, ezért gondoltam, írok pár sort.

Már csak néhány óra van hátra 2011-ből, ami nagyon sok örömöt és boldogságot hozott, de néha azért nehéz is volt. A lényeg, hogy a családunk együtt volt és tudtunk ebből a szeretetből meríteni erőt. Félek, hogy 2012 még nehezebb lesz, de azt is tudom, hogy együtt mindent túl fogunk élni, és nemcsak túléljük, hanem boldogok is leszünk.

Nem szeretném szomorkodva zárni az évet, úgyhogy csatolom az év képét, amire ha ránézek, a szeretet és melegség önt el.

Mindenkinek nagyon boldog és sikeres új évet kívánok!!!!

Kétszázharmincadik

2011-12-21T17:35:00.001+01:00

A múlt hétvégén Kisfiú úgy ébredt, hogy fáj a hasa, majd hányingere lett és hányt is (bocsánat!). Gondolkoztunk, hogy mitől lehetett, mert amúgy nem tűnt nagyon betegnek, láza sem volt, bár majdnem elindultunk az orvosi ügyeletre. De aztán jobban lett, lepihent és mi úgy gondoltuk, hogy inkább nem kockáztatjuk meg a várakozást a vírusos betegek között...

Szóval, azon az egy napon sokat pihengetett, mi pedig gondolkoztunk. Arra gondoltunk, hogy biztos valami nem esett jól neki előző nap. Mivel semmi újat nem evett, egyedül a kakaó volt gyanús. Általában otthoni kakaót iszik, de aznap megkívánta a boltit, megvettük, de valószínűleg rosszul tettük. Én legalábbis nagyon nem szeretem (mostanában láttam a madártejet italt, nem is tudom, hogy tudnak ilyet csinálni, mikor ez még házilag is nagyon kényes).

Mondtuk Kisfiúnak, hogy biztosan a kakaó a hibás. Erre ő ezt kérdezte, megintcsak bebizonyítva a gyermeki logikát és ártatlanságot: "De akkor miért árulnak ilyet a boltban, ha betegek lehetnek tőle az emberek?". Hát igen...

Szerencsére 1 napig tartott az egész, másnap már kutya baja sem volt...

Kétszázhuszonkilencedik

2011-12-21T17:24:00.001+01:00

Lehet, hogy most egyszerre túl sok vagyok, de végre eljött a szabadság és van időm a bloggal foglalkozni!!! :-)

Ezt még régebben készítette Kislány, és annyira megható volt, hogy gondoltam, megosztom. A kilincsére készítette, és ha esetleg nehéz lenne elolvasni, az van rajta, hogy csak az mehet be, aki hisz Jézusban. (Vegyétek figyelembe azt is, hogy elsős és most tanul írni!)

Kétszázhuszonnyolcadik

2011-12-21T17:16:00.002+01:00

Stockholm, 3. nap:

- Újabb bőséges reggeli, a gyerekek imádták. Viszont már el kellett hagynunk a szállodát, mert a belvárosból mentünk a reptérre este.

- A központi pályaudvaron leraktuk a megőrzőbe a bőröndöt és folytattuk a városnézést.

- Az első állomás a Junibacken volt, amit Astrid Lindgren tiszteletére hoztak létre. Sok-sok mesefigura, csodaszép játékok, élő meseelőadás.

- Ezután a Vasa nevű hajóhoz mentünk, ami több száz éve süllyedt el nem messze a partoktól az első útján, és amit 95%-ban eredetiben sikerült kiállítani. Hatalmas élmény volt...

- A következő program a "kötelező" akváriumok voltak két, egymástól messze lévő helyen. Azért kötelező, mert az egész család imádja a kisebb-nagyobb halakat, így bárhová megyünk, mindenhol igyekszünk megnézni a helyi akváriumot, főleg, ha az egészen különleges. Bár itt kisebbek voltak a szokásosnál, azért nagyon érdekesek voltak.

- Az utolsó hely, ahová mentünk, egy pillangó "múzeum" volt. Ide kalandos volt az utazás is, mert a belvárostól messzebb volt, egy hatalmas parkban. Tropicarium-szerű helyet kell elképzelni, ami jó meleg és rengeteg trópusi pillangó él és lepked szabadon. Nagyon klassz volt!

- A hazaút ugyanolyan sima és kellemes volt, mint odafelé. A gyerekek megint nem aludtak el, hanem végig élvezték az utat és még repetát is kaptak a szendvicsből. Kislány kifejezetten szerette... :-)

Kétszázhuszonhetedik

2011-12-10T20:49:00.001+01:00

Stockholm, 2. nap:

- Kezdtünk egy bőséges reggelivel a szállodában. A gyerekek ezt már csak azért is élvezik mindig, mert egyedül válogathatnak az ételekből...
- Mikor az ablakunkból a 15. emeleten körbenéztem, láttam, hogy nem messze van a rivalis cégünk épülete...:-(
- A központi pályaudvarról arra kis szigetre villamosoztunk, ahol egy hatalmas skanzen van. Fantasztikus élmény volt, ajánlom mindenkinek, gyerekekkel vagy nélkülük. Édes régi házak, régi mesterségekkel, állatok és gyönyörű környezet.
- Észrevettük már korábban (illetve leszólítottam egy másik túrista párt az utcán), hogy 15 percenként hajó megy vissza az Óvárosba, így visszafelé úgy mentünk.
- Az Óvárosban tettünk újra egy szép sétát, ami alatt kisebb meglepetés ért. Az egyik utcában megállítottak és mondták, hogy nem engednek gyerekekkel tovább, mivel tüntetés van. Így kicsit módosítanunk kellett az útvonalon. Amúgy ezen kívül nem igazán láttuk nyomát a tüntetésnek szerencsére, mert így utólag kicsit veszélyesnek tűnt.
- Amúgy éppen ezen az estén volt a Nobel Bankett, először azt hittük, emiatt demonstrálnak. Érdekes volt, hogy a tévében egész este élőben közvetítették a vacsorát.
- Bezzeg a Real Madrid-Barcelona szuperrangadót nem közvetítette egyik szállodai adó sem, ami sajnos nagy csalódás volt a férjemnek.
- Este még sétáltunk egy nagyot a szálloda környékén, ahol ismét "megcsodálhattam" a rivális cég hatalmas épületeit. Azt is tudtam, hogy a mi irodánk is errefelé van, de csak mikor jöttünk visszafelé, láttam meg a cégünk logóját éppen annak az épületnek az oldalán, ami a szállodánkkal szemben volt!!! Micsoda meglepetés!

Kétszázhuszonhatodik

2011-12-10T20:42:00.000+01:00

Kicsit megkésve, de azért íme a rövid beszámoló a gyönyörű hétvégénkről Svédországban. Nem most írtam, hanem ott, frissen, de csak most hozom nyilvánosságra :-)

Stockholm 1. nap:
- iszonyú korai kelés, taxizás a sötétben
- reggeli a reptéren, aztán sima út, miközben a gyerekek mintha először ültek volna repülőn (sok évvel ezelőtt repültek néhányszor és úgy tűnik, teljesen elfelejtették az élményt), a felszálláskor kicsit féltek, de aztán nagyon élvezték
- (helyi) vonatozás a szállodáig, ahová túl korán érkeztünk, így a szobát még nem tudtuk elfoglalni, de beadtuk a bőröndöt, és útnak indultunk
- egy egyszerű ebéd után a királyi várat vettük célba, amiről a metrón derült ki, hogy éppen most nincs nyitva, úgyhogy visszafordultunk és eémentünk a királyi palotába (a különbség annyi, hogy az előbbiben laknak, az utóbbiban dolgoznak/tak a királyok/királynők).
- mivel a palota az Óvárosban van, egy gyönyörű sétát is tettünk ezen a részen, minden nagyon szépen fel volt díszítve az ünnepekre
- itt 15.30-kor már sötétedik, úgyhogy viszonylag sokáig élvezhettük az ünnepi kivilágítást még úgy is, hogy a gyerekekkel nem maradtunk ki túl sokáig (azért sem, mert bár napközben nincs túl hideg, azért estére eléggé lehűlt a levegő és el is áztunk (szerencsére ez volt az utolsó csapadékos időszak az ottlétünkkor)
- a sötétben még volt egy dolog, amit éppen akkor volt érdemes megnézni, ez pedig a Globe SkyView, ami egy hatalmas gömbre felkúszó kilátó. Hát, én itt megint kicsit rosszul lettem, hasonlóan a London Eye-hoz, de a többiek élvezték és tény, hogy gyönyörű volt...

Kétszázhuszonötödik

2011-12-04T16:04:00.001+01:00

A fogakra visszatérve, a statisztikát el is felejtettem.

At állás így (kiesett fogak - csontfogak):

Kislány: 8 - 8
Kisfiú: 7 - 6

Kétszázhuszonnegyedik

2011-12-04T15:57:00.001+01:00

A hét mérlege:
- két csillagos ötös angolból (1-1 a két gyereknél) és még ötösök matekból is. Az angolra viszont nagyon sokat tanultunk, ezért nagyon örültünk neki.
- egy szépen megtanult vers a templomi karácsonyi ünnepségre
- Kisfiú újabb elveszített tejfoga
- Mikulás kupa kerületi fociverseny, ahol bár utolsók lettek Kisfiúék, de nagyon élvezték a játékot (ők voltak igazából a legkisebbek és kezdőbbek az 1. és 2. évfolyamosok korcsoportjában)
- Kislány lelkesedése a szertornán, amire a kosárlabdát váltotta fel (ő is versenyre készül, bár sok minden még nem megy neki, pl. a cigánykerék - ha tudná, hogy az anyukája ennyi idős korában hogy cigánykerekezett a panelház előtt az utcán...:-) )

És most irány tejbegrízt csinálni, mégpedig ilyet.

Kétszázhuszonharmadik

2011-11-27T15:04:00.001+01:00

Folytatódik a versmondó verseny körüli izgalom. Kedden megvolt az iskolai forduló és Kislány III. helyezett lett!!! Nagyon büszkék voltunk rá. Egyedül azt nem tudjuk még, hogy ez vajon továbbjutást jelent-e a kerületi fordulóra, ugyanis Kislány nem biztos benne, szerinte lehet, hogy csak az első helyezett jut tovább. Nem is értem, hogy nem tudták elmondani az iskolába nekik egyértelműen, hogy mi a következő lépés. De mindegy is, mert nem az a lényeg, már így is nagyon szépen szerepelt(ek), és egyértelmű sikerélményt hozott nekik maga az, hogy szépen megtanulták a verseket.

Kisfiú hozzáállása pedig rendkívüli volt, amellett, hogy ő is ugyanúgy vállalkozott a versmondásra és nem szegte kedvét az sem, hogy éppen, hogy csak lecsúszott az iskola fordulóra való továbbjutásról. (Egyébként szerintem ennek fő oka az volt, hogy az R hangok még nem mennek tökéletesen, bár már hetek óta jár egy tündéri logopédushoz).
Na szóval, miután Kislány jutott tovább az iskolai fordulóra, az előtte levő napon Kisfiú azzal foglalta el magát, hogy zászlót készített Kislány buzdítására!!! Szépen kifestette egy lap egyik oldalát és ráírta a tesója nevét, a másik oldalra pedig piros-fehér-zöld színeket tett (valószínűleg a focimeccsek zászlói inspirálták), és meg volt győződve róla, hogy mehet szurkolni neki. A suliban még hurkapálcát is kért, amire ráragasztotta a papírt. Sajnos, a szurkolás nem volt lehetséges végül, de biztosan ez is sokat jelentett Kislánynak. Szerintem ez volt az egyik legjobb dolog, ami történhetett a versennyel kapcsolatban...

Kétszázhuszonkettedik

2011-11-19T15:42:00.001+01:00

A hét legnagyobb izgalma az volt (amellett, hogy rengeteg 5-öst hoztak mindketten), hogy beneveztek az iskolai versmondó versenyre. Kislány a "Mézlopó"-t, Kisfiú pedig a "Hogyan eszik a jó gyerek?" című verset választotta. Persze, ez sem ment simán, mert a suliban hagyták a fénymásolt verseket, mielőtt még teljesen megtanulták volna, így az volt az első feladat otthon, hogy az interneten megkeressük őket.
Nem volt egyszerű, mert a címet és költőt először nem tudták, de aztán egy elmondott sor sokat segített.
(Milyen érdekes, hogy ők már ebbe nőnek bele, hogy akármit megtalálhatunk a neten. Mi lett volna a mi időnkben... riadólánc az osztálytársak között, hogy valahogy kerüljön elő... vagy valami hasonló...)

A lényeg, hogy meglettek és aztán sok gyakorlás után mindketten gyönyörűen tudták, és tegnap megvolt az osztályban a verseny és a kiválasztás a következő fordulóra. Esküszöm, mintha X-Faktor lett volna, szegény Kislány mondta, hogy annyira izgult, hogy mondják-e majd az ő nevét a továbbjutók között. Persze, az övét mondták utoljára, szegény, mennyit izgulhatott, bár az osztályfőnök néni biztos nem húzta úgy, mint Ördög Nóri.

Szóval, Kislány továbbjutott az iskolai fordulóra. Kisfiú nem, de megdícsérték, és állítólag ő is továbbjutott volna, ha nem négyen, hanem öten mehettek volna tovább... De mindketten kaptak 5-öst a szorgalmukért!

Kétszázhuszonegyedik

2011-11-19T15:17:00.001+01:00

Ezt is nemrégen hallottam Kislánytól: hogy hívják a vízszintest és függőlegest?

Fektetett és állított egyenes. :-)

Kétszázhuszadik

2011-11-19T15:11:00.001+01:00

Ma reggelinél valahogyan előkerültek az útlevelek (vajon hogy is, Kisfiú vette őket elő), így gyorsan megnéztük, hogy kinek mikor jár le. Az enyém elég régi, 10 éve csináltattam, így az még kék színű, a többieké bordó. Eddig ezt nem kérdezték, de Kislány ma feltette a nagy kérdést:

- Anya, a te útleveled azért más színű, mert te katolikus vagy, mi pedig reformátusok?

Hát igen, ennyit a gyermeki logikáról... :-)

Kétszáztizenkilencedik

2011-11-11T12:36:00.001+01:00

A pénteki nap különleges volt, mert aznap volt 2011-11-11! Nem tudom, fog-e ez jelenteni bármit is, de nekünk mindenképpen Kisfiú névnapja elsősorban.

Emiatt ez az első nap, hogy az iskolában is megünnepelték, be is vitt jó sok ropogtatnivalót, remélem, élvezték. Olyan jó volt látni reggel a csillogó szemét, ahogy vitte a szatyrot a sok finomsággal, hogy ez a nap most róla szólt.

Persze kicsit ez egy dupla névnap, mert azt sosem tudjuk megcsinálni, hogy csak az egyik gyermekünket ünnepeljük, úgyhogy mivel a szülinap amúgy is dupla mindig, a névnapokat is azzá tettük... milyen jól járnak az ikrek a dupla névnappal!

Az ünnepre tekintettel a szüleim hozzák a formájukat és kifejezetten azért eljöttek Debrecenből, hogy a Márton napi libasültet megcsinálják az unokáknak (akik közül ugye csak egy hivatalosan Márton). Képesek voltak vonattal utaztatni a libahúst, csak hogy a lehető legjobb legyen!

Persze a másik nagyszülőkre, testvérekre, unokatestvérekre és minden rokonunkra gondoltunk, mikor ízlelgettük a finom sülteket... :-)

Kétszáztizennyolcadik

2011-11-09T20:57:00.000+01:00

Egyik nap, mikor szeretgettem a gyerekeket, azt mondtam nekik, hogy "annyira imádlak benneteket!".

Kisfiú válasza, miközben megölelt:
"-Anya, ezt nem szabad mondani, mert imádni csak a Jóistent lehet."

Kétszáztizenhetedik

2011-10-31T21:35:00.001+01:00

Elkészültek az első iskolai képek, ezúttal az egész osztályról, három különböző beállításban.
(Ha esetleg valaki nem találná őket, Kislány az osztályfőnök mellett áll jobbra, Kisfiú pedig a felső sorban balról a 2.).

A hivatalos, az iskola pólójában.

A második, hivatalos póló nélkül:

A harmadik, jókedvűen:

Kétszáztizenhatodik

2011-10-31T21:13:00.001+01:00

Oktober 23-an, vasarnap, nagyon szep napunk volt, bar ezt nem igazan szep dolog mondani ezen a nagyan fontos, de sajnos tragikus unnepen. Igazabol ugy erzem, hogy sikerult meltoan megunnepelnunk.

Elozmenynek viszont fontos megjegyezni, hogy szerencsere a gyerekek iskolaja nagyon fontosnak tartotta a melto megunnepleset az 56-os esemenyeknek. Elmondasuk szerint volt egy irodalmi musor es meg regi filmfelveteleket is mutattak nekik. Nagyon erdekes volt latni, ahogy ok is kezdenek a tortenelem irant erdeklodni komolyabb szinten es majdnem felnottesen el lehet veluk beszelgetni ezekrol a dolgokrol. Egyedul az bantott, hogy valami miatt az unnep elotti penteken nem szoltak, hogy unneploben kell menniuk, igy az egesz iskolaban csak az o osztalyuk jelent meg unneplo nelkul...

Szoval, hogy mit is csinaltunk a forradalom 55. evfordulojan. Mivel vasarnaprol volt szo, elmentunk szokas szerint a Kalvin terre, a 10 orai istentiszteletre. Ez is nagyon kulonleges volt, mert egy nemetorszagi kuldottseg volt a templomban, ami azt is jelentette, hogy a nemet evangelikus pap tartotta az istentiszteletet tolmaccsal. Ilyen elmenyben meg nem volt reszem... Raadasul a magyar unnepbol es 56-os es 89-es esemenyekbol indult ki, ami ugy gondolom, nagyon szep figyelmesseg volt tole.

A vegen meg ketten a kuldottek kozul atadtak ket ajandekot, amik igazan varazsosak voltak. Az egyik egy nagyon kulonleges kis zsak volt, ami rengeteg kulonbozo szinu reteget rejtett magaban. Ahogy elkezdtek kibontani/kihajtani a retegeket, ugy haladtunk egyre beljebb a hit es a Biblia vilagaba: vilagoskek (menny, hit, megkeresztelkedes), sokszines mindenfele betukkel (a keresztelkedeskor kapott nevek), sarga (orom), sotetkek feher kezzel (Isten keze), piros a kenyerrel es borral (Jezus aldozata), feher (megvaltas). Nagyon meghato volt, ahogy ezt elmondtak es a vegen a templomnak ajandekoztak.

A masik ajandek egy focilabda volt Pakisztanbol, aminek az a jelkepes celja, hogy azokat a fiatalokat is a templomba csabitsa, akik jelenleg meg nem jarnak.

Miutan talalkoztunk a gyerekekkel a gyermek-istentisztelet utan, javasoltam, hogy menjunk el a Parlamenthez. Reggel, mosdas kozben ugyanis hallottam a radioban, hogy az unnepre valo tekintettel egesz nap latogathato az Orszaghaz. Gyonyoru alkalom volt igy a gyerekeknek belulrol is megmutatni ezt a gyonyoru epuletet, raadasul ezen a felemelo unnepen. Szerencsere nem kellett sokat sorban allni, es ahogy beleptunk, Kisfiu mar mrohant is az emlek-apropenz keszito (igy hivjak???) szerkezethez. Miutan ez megvolt, korulneztunk, majd eljutottunk a koronaekszerekig. A gyerekek nagyon elveztek, plane mikor kiderult, hogy csak nehany percet kell varni es meg a koronaorok valtasat is meg tudtuk nezni. A nyilt nap sajnos azt is jelentette, hogy az ulesterembe nem engedtek be, pedig azt is jo lett volna megnezni (na, nem mintha a mostani ott zajlo vitak olyan jo erzest keltenenek).

Ezutan jol megeheztunk... Halkan megjegyeztem a tobbieknek, hogy mivel elozo nap a szuleimhez utaztunk, fozni nem tudtam, igy ha ebedelni szeretnenek, valahova el kellene mennunk. Igazabol mar korabban kitalaltam, hogy a jo lenne a Papirtigrisbe menni, ahonnan korabban mar hozattunk etelt. El is mentunk, ahol Kisfiu elso dolga volt a napi dokumentacio javitasa volt: ugyanis reggel gyorsan megrajzolta a napi programot, amiben meg az volt benne, hogy otthon ebedelunk... ezt most feltetlenul javitani kellett.:-)
Nagyon kellemes a hely, nagyon kedves mindenki, meg az evopalcika hasznalatara is megtanitottak a gyerekeket, igy, hihetetlen, de egyikonk sem hasznalt kest es villat!

Nagyon regen ettunk sushit, akkor is nagyon kicsit es csak egyszer, ugyhogy kihasznaltuk az alkalmat erre is. Nyamiiii, minden nagyon finom volt! Ajanljuk az edes-savanyu levest, a lazac wokot es a sult banant.

Hat, igy telt el ez a nap. Mindekozben nagyon sokat beszelgettunk a forradalomrol, es meg a golyok altal utott lyukakat is sikerult nehany helyen megmutatni a gyerekeknek.

Kétszáztizenötödik

2011-10-14T16:09:00.000+02:00

Megváltoztattam az oldal hátterét, a gyerekek iskolai tevékenységére utalva, ami természetesen a mi gondolatainkat is erőteljesen befolyásolja. Nagyon érdekes látni, ahogy ők tanulnak írni-olvasni, hiszen én magam nem emlékszem, hogy nálam ez pontosan hogy ment...

Tegnap megint dolgozat volt, Kislány 5*-ot, Kisfiú 4-est kapott. Kisfiú nem tud egyelőre ebből a 4-es "csapdából" kitörni...

Kétszáztizennegyedik

2011-10-09T15:03:00.000+02:00

Tegnap este hulló csillagokat néztünk... nagyon hideg volt, de azért egy darabig kint álltunk az udvaron és láttunk is párat, gyönyörűek voltak. Berci kutya is ott volt velünk, amire Kisfiú meg is jegyezte, mikor mi indultunk a házba, hogy milyen jó neki, mert ő egész éjszaka nézheti a csillaghullást... :-)

Kétszáztizenharmadik

2011-10-09T14:50:00.002+02:00

Ez a hét volt a csúcs. A gyerekek változatlanul imádják a sulit, és úgy tűnik, az osztály egyik 2 legtöbbjai. Már dícséretfalra került Kislány, Kisfiú pedig csillagot kapott a szorgalmáért és osztályfőnöki dícséretet az osztályért végzett munkájáért. Azt hiszem, lassan megnyugodhatok...

Kétszáztizenkettedik

2011-09-30T22:06:00.000+02:00

Valami nagyon különlegeset figyeltem meg Kisfiún. Bármit csinálunk, vagy tervezünk csinálni, egyből elővesz egy papírt és tollat, és rajzolja le szépen a folyamatot. Szabályszerű folyamatábrákat gyárt... :-)

Például, ha egy sima hétvégét megbeszélünk, hogy mit csinálunk, akkor ő szépen sorrendben lerajzol mindent, útvonallal, nyilakkal és hozza/viszi is magával, hogy nehogy eltérjünk a tervektől. Úgy tűnik, reál beállítottságú, és talán a folyamatirányítási érdeklődést örökölni lehet??? :-)

Kétszáztizenegyedik

2011-09-30T21:59:00.002+02:00

Na, ezt a hetet is túléltük. És azt kell, hogy mondjam, hogy a kezdeti kis megbicsaklás már teljesen a múlté. Úgy tűnik, Kisfiú az egyik legjobb magatartású az osztályban és a héten kétszer hozta haza a "smiley labdát", ami a jó magaviseletért jár...

A héten viszont már megírták az első "dolgozatot" is angolból, amin egy kicsit csodálkoztam, mert azt hittem, legalább az első hónapokban tényleg csak pontokat és csillagokat adnak. Az eddig tanult szavak jelentését kellett a megfelelő sorrendben, a tanár néni elmondása alapján lerajzolni.30 szó volt, Kislány 29 ponttal 5-öst, Kisfiú 27 ponttal 4-est kapott. Ez utóbbit kicsit szigorúnak tartom, dehát ez van.

És ezzel döbbentem rá, hogy milyen nehéz lesz ezeket a helyzeteket kezelni, ha különböző eredményeket hoznak haza, úgy, hogy egyikőjük motivációját se törjük le. Úgy gondoljuk, hogy nem kell mindenkinek kitűnőnek lenni, úgyhogy amíg 4-eseket és 5-ösöket hoznak haza, nincs gond, de azért látszott, hogy Kisfiút kicsit bántotta a dolog...

Kétszáztizedik

2011-09-30T21:46:00.000+02:00

Elkészült az órarendjük is olyan formában, amit ők is jól tudnak használni már most, vagyis még azelőtt, hogy tudnának olvasni.

Bevallom, hogy az alapötlet egy másik szülőtől jött, aki mindenkinek elküldte az eredeti formáját. Néhány képet viszont kicseréltem, mert nem találtam annyira érthetőnek, illetve hozzátettem a különórákat.

Kislány órarendje:

Kisfiú órarendje:

Kétszázkilencedik

2011-09-25T19:49:00.001+02:00

És ez az a maci, amit csak az hozhat el a nap végén az iskolából, aki a legjobb volt aznap. Kislány már a 2. napon hozta, de ezen a héten kedden Kisfiú is boldogan mutatta!

Ezen kívül az ebédlői viselkedésért minden áldott nap kapnak mindketten matricát! Ez tényleg nagy szó! Úgyhogy remélem, hogy az az egy bizonyos nap Kisfiúnak csak egy apró hiba volt...

Kétszáznyolcadik

2011-09-25T19:44:00.001+02:00

Egy korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy már az első héten részt vett Kisfiú az iskola színeiben egy korosztályos fociversenyen. Végre néhány fotó:

Itt közel, háttal:

Itt akcióban:

Itt fáradtan:

Kétszázhetedik

2011-09-25T19:37:00.001+02:00

Néhány korábbi szép pillanatra szeretnék visszatérni, amikről nem tudtam még képet mutatni.

Egyik nap nagyon fáradtan értem haza és ezt látták a gyerekek is. Fogták magukat és szépen együtt megbeszélték, hogy akkor anya feküdjön le és ők majd kiszolgálnak. Ezt a vacsorát limonádéval hozták fel nekem szép tálcán. Annyira jó volt látni, hogy mennyire figyelnek rám...

Egy másik: hiába nagy iskolások, azért (szerencsére) még az igazi gyermekkorukat élik. És ebbe beletartozik, hogy a kedves kis kutyusokkal alszanak (akik szintén ikrek!) és akik ugyanúgy megérdemlik a puha takarót...

Kétszázhatodik

2011-09-18T16:10:00.000+02:00

Régen jelentkeztem megint a blogon, az ok megintcsak egyszerű: a hétköznapok hihetetlen gyorsasággal telnek az iskola és a különórák miatt. Úgy tűnik, kezdenek tényleg belerázódni a hátköznapokba és szerencsére változatlanul nagyon szeretik az iskolát és a tanulást. A különórák pedig még külön "izgalmat" is jelentenek: Kisfiú sakk szakköre (ahol az első állítása szerint "uncsi" volt, mert ő már egyből komolyan képzelte a sakkozást), focija (ahol már az első iskolai csapatos versenyen is részt vettek), matematika szakköre, néptánca; Kislány kosárlabdája, néptánca, zenei előképzője. Sajnos, a matematikával egyszerre van a zenei előkészítő, ezért inkább az utóbbit választottuk. A matematikába a 2. osztályban is bekapcsolódhat, míg ez a zeneiskolai előkészítő év fontos ahhoz, hogy jövőre elkezdhessen zongorázni tanulni, ami a nagy vágya.

Ahogy írtam, Kisfiúnak már megvolt az első focibajnoksága az iskola színeiben. Ezek voltak ám a komoly meccsek a múlt héten a Wekerle Napokon. Négy csapat volt az iskolából, és mivel az 1. és 2. osztályosok egy korcsoport, elsősként ő még egyelőre a B csapatba fért bele, de ott a kicsiknél többször is a kezdő csapatban volt. Ahhoz képest, hogy a többiekkel addig még edzésük sem volt, egész jól játszottak.

Kislány közben nekikezdett a kosárlabdának, amihez a vonzódása nem igazán tudom, hogy honnan van, mert nekem pl. teljesen kimaradt az életemből mind játékosként, mint nézőként. Bár az igaz, hogy én is nagyon élveztem, mikor Férjem édesapjával együtt elmentünk egy kosármeccsre, úgyhogy lehet, hogy neki is onnan jött. Persze ennek örömére fel is kellett a ház falára tenni az ajándékba kapott kosárpalánkot. Kíváncsi leszek, mikor kell majd újrafesteni a falat...

Azok a fránya "R" hangok még mindig nem mennek, így Kisfiút még logopédushoz is kell vinni. Hála kedves barátnőnk tanácsának, sikerült egy tüneményes logopédust találni, aki már az első alkalommal levette Kisfiút a lábáról. Szerinte 8-10 alkalom után megoldódik a helyzet...

Holnap kezdődik az új hét, új kihívásokkal, de örömmel nézünk elébe!

Kétszázötödik

2011-09-07T20:07:00.000+02:00

Breaking news: már megjárta az 1.b. "szíves macija" a mi otthonunkat is!!!

Kicsit bővebben: a suli második napján már hallottuk a gyerekektől, hogy van az osztálynak egy aranyos kis, piros szívet viselő macija, amit minden nap a legjobban viselkedő gyermek vihet haza. Szomorúak voltak a gyerkőcök, hogy a hétvégén egy másik kisfiú kapta meg, na de hétfőn már arra érkeztem meg az iskolába, hogy ezúttal Kislány érdemelte ki. Bár hozzátette a napközis tanínó néni, hogy szerencsére mindig nagyon nehéz a választás. Gondolom, ezt azért is mondta, mert ott volt mellettünk Kisfiú is.

Egyre inkább látom, hogy azért nem lesz egyszerű az iskola és az eredmények kezelése ikrek esetében. Nagyon óvatosan kell kezelnünk, ha valamelyikőjüknek esetleg kicsit később sikerül valamit megcsinálni, vagy nem kap annyi csillagot, piros pontot és a többi. Azt viszont változatlanul nem gondolom, hogy az egy osztályba járás hátrány lenne, hiszen ez a probléma akkor is fennállna, ha külön osztályba járnának.

Érdekes egyébként, hogy hogyan viselkednek az iskolában ahhoz képest, amit mi vártunk (persze ezt nekik nem mondtuk sosem), illetve mások hogyan látják őket. Mi alapvetően arra számítottunk, hogy Kislány magabiztosabb lesz és hamarabb feltalálja magát, viszont úgy tűnik, hogy éppen Kisfiú ilyen. Mondjuk az is benne lehet, hogy a kisfiúk általában nyitottabbak egymás felé, míg a kislányok akár sokáig csak azokkal játszanak, akiket már az oviból is ismernek. Ez most Kislány problémája is, egyelőre még azt mondja, hogy nem játszanak vele.

Na és most jön a csavar... Egy kedves másik ikerpár ugyanabba az iskolába jár, másodikosok, és sokszor találkoznak a mieinkkel a szünetekben, ebédnél és a napköziben. Az anyukájuk azt mondta nekem, hogy a lányok szerint Kislány igenis magabiztos, állítólag "nagyszájú", Kisfiú pedig egyedül van és inkább Kislány barátaival játszik... Na, ebből kibogozni a valóságot...

Akárhogy is van, a lényeg, hogy nagyon jól érzik magukat, és mikor reggel és délután meglesem őket, amikor nem látnak, teljesen normális 1. osztályosoknak tűnnek...:-).

Régóta gondolkozunk, hogy milyen külön foglalkozásokra járjanak abból a sokból, ami lehetséges. Nagyon sok minden tetszik nekik, de persze nem szabad túlságosan lefárasztani sem őket. Egyelőre ezeket tervezzük:

Kislány: matematika szakkör, néptánc, zenei előképző (zongorához), kézilabda
Kisfiú: matematika szakkör, néptánc, sakk, foci

Azért ígérem, másról is szó lesz a blogban... de ezek a napok most az iskoláról szólnak...

Kétszáznegyedik

2011-09-02T21:01:00.001+02:00

Na, túl vagyunk az iskola első két napján. Kicsit hektikusak voltak a napok, még borítóért szaladgáltunk, aztán borítóztam stb., és közben a gyerekek szépen lassan (pontosabban gyorsan) belejöttek az iskolai életbe.Az évnyitó egy katolikus templomban volt, ami hagyomány a keresztény iskola életében, és ez a különleges alkalmat még különlegesebbé tette. Nagyon megható volt a templomban a kicsi elsőseinket bevonulni, immáron nélkülünk, a pedagógusokra bízva. Nagyon szép üzenetet kaptak a lelkésztől és az igazgató úrtól is, és még egy saját Bibliával is megajándékozták őket ebből az alkalomból.Aztán másnap kezdődött az igazi iskolai élet. Azt elhatároztuk, hogy az első évben az a célunk, hogy megszeresség az iskolát és persze megtanuljanak írni és olvasni, de az ő tempójukban. Ha belegondolok az iskolás éveimbe, a legfontosabb tényleg az, hogy jól érezzék magukat és ne veszítsék el a tudásszomjukat.Az osztály nagyon jónak tűnik, az osztályfőnök nagyon dícsérte őket már az első nap után. Remélem, nem lesznek konfliktusok és verekedések. Már az első "dolgozatot" is megírták, hogy felmérje az osztályfőnök a képességeiket. Büszke voltam, hogy nagyon jól sikerült mindkettőjüknek és hogy a családról készített rajzok is nagyon aranyosak voltak.Egyelőre nem bánjuk, hogy egy osztályba írattuk őket, mindketten szépen, önállóan kezelik a feladataikat. Megvan rá minden esély, hogy ez így is maradjon...A blog valószínűleg legfőképpen az iskoláról fog szólni az elkövetkezendő időszakban, de úgy gondolom, ez természetes is. Nemcsak a gyerekek, hanem mi szülők is új feladatokat kapunk az iskolával, amik legalább olyan nehezek lesznek, mint az eddigiek, amiket pedig olyan nehezeknek gondoltunk...!Minden elsősnek és szüleiknek sok sikert kívánok!

Kétszázharmadik

2011-08-31T07:54:00.000+02:00

Tudom, tudom, régen írtam... dehát az augusztus végre a pihenésről szólt. Majd szép lassan töltök fel képeket az igazán kellemes és pihentető erdélyi családi nyaralásról, egybekötve (nagy)családi együttlétekkel, valamint az aktív, kalandos és romantikus római vakációról.Addig is a legfontosabb a készülődés az iskolára, már az osztály névsora is elérhető.

Kétszázkettedik

2011-07-31T20:49:00.000+02:00

Maszkuráék után most ez a legkedvencebb dalom... nagyon jól sikerült szerintem, már rengetegszer meghallgattam és még mindig nem unom...

Kétszázegyedik

2011-07-31T20:43:00.002+02:00

Tegnap reggel (szombaton) nagyon édes beszélgetést hallhattunk. Végre kicsit tovább alhattunk, kb. 7 óráig, és meglepetésünkre nem arra keltünk, mint máskor, vagyis hogy a gyerekek szaladnak az ágyunkba. Bár be kell, hogy valljam, imádom azokat a hétvégi reggeleket, mikor odabújnak hozzánk és még egy kicsit együtt lustálkodhatunk.

Na de ezúttal nem ez történt. Már nagyjából ébren voltam, mikor hallottam a neszezést, mosdóba kimenetel, fiók nyitása-zárása, aztán bekukkantott Kislány hozzánk (ezt résnyire nyitott szemmel láttam), és meglepődve ment vissza a szobájukba. Ezután ezt a beszélgetést hallottuk:

Kislány: - Kisfiú, anyáék még mindig alszanak.
Kisfiú: - Mi lehet a baj? Gyere, nézzük meg az órákat.
(Lépések hallatszanak...)
Kislány: Minden órán elmúlt 7 óra. Akkor most vagy elromlott az ébresztőórájuk, vagy nem kell menniük dolgozni.
(Csend.)
Kislány: Milyen nap is van ma? Ha tegnap volt Lóci (az unokatesó) szülinapja, és holnap megyünk Mamáékhoz, akkor ma szombat van... jaj, de jó!
(Csend.)
Kislány: De az is lehet, hogy szabin vannak...

Valami miatt teljesen azt gondolták, hogy még hétköznap van, ezért nem jöttek oda hozzánk, hanem egyből felöltöztek. Ugyanis mostanában szerencsére megtehették a nyári szünet miatt, hogy később kelnek fel, mint ahogy mi elmegyünk dolgozni. Ezért nagy meglepi volt a hétvége!

Kétszázadik

2011-07-28T17:04:00.003+02:00

Hűha... ez már a 200. bejegyzésem! :-))

Egyik nap, mikor mentünk az úszótáborba, bementünk a munkahelyemre letenni a cuccaimat, mert még túl korán volt. Egyébként imádnak ide bejönni, ez szerintem általános a gyerekeknél. Emlékszem, én is mennyire szerettem anyukámhoz és apukámhoz bemenni és ott írosgatni, számológépezni az irodájukban. Legalábbis úgy emlékszem, hogy ezeket csináltam. Dehát az még az "átkosban" volt, amikor nagyon sok minden máshogy működött.

Szóval, mikor már indultunk el, felfedezték az egyik közeli tárgyalót, benne a fehér táblát és filctollat és ezeket írták fel, teljesen maguktól! (Khm... kivéve Marci "Hero Factory" szövegét, amit a Legos dobozról másolt le.)

Százkilencvenkilencedik

2011-07-28T16:58:00.000+02:00

Már az úszótáboron is túl vagyunk, amit nagyon élveztek. Nem csoda: víz, úszás, ovis barátok és ismerős "edzők". Olyan aktív elfoglaltságok voltak, hogy már a második napon mondták, hogy igenis hiányzik a délutáni alvás, úgyhogy kitalálták maguknak az asztalon kialakított ágyat. Persze, nem hiszem, hogy nagy alvások voltak, inkább pihenés csiripeléssel.

Viszont pénteken ez fogadott a tábor végén délután:

Hát nem édes?

Százkilencvennyolcadik

2011-07-24T20:14:00.000+02:00

És akkor itt írnék a gyerekek 7. szülinapjáról. Hasonlóan az előző évekhez, 2 külön szülinapi bulit tartottunk, egyet az ovis társaknak, egyet pedig a barátainknak. Persze volt a családdal is, egyelőre csak a debreceni nagyszülőkkel, unokatestvérekkel és keresztmamával.

Az ovis szülinapot otthon rendeztük, egy kivételes szerencse miatt. Amint azt már egy korábbi postban megírtam, nyertem egy szülinapi zsúrt a Gipszkorszak játszóháztól. Már jó előre megbeszéltem a koreográfiát Ágival és Zolival, a tulajdonosokkal, így "bemelegítettük" a gyerekeket játékkal, szendvicsezéssel és tortával, hogy mire a Gipszkorszakosok megérkeznek, már csak azzal kelljen foglalkozni. Jól össze is jött szerencsére, éppen megették a tortát a gyerekek, mikor megérkezett Zoltán, Ildikó, az animátor és Zsuzsi, az arcfestő.

A csatolt képek majd mindent elmondanak, jobban a szavaknál, de az egyértelmű volt, hogy hihetetlen kedves és figyelmes foglalkozást kaptunk, attól függetlenül, hogy ez tulajdonképpen ajándék volt. És ez manapság nem túl gyakori. Ildikó percek alatt a gyerekek szívébe férkőzött kedvességével, Zsuzsi fantasztikus mintákat festett hihetetlenül gyorsan, és Zoltán is velünk maradt és nagy profizmussal és humorral egészítette ki a játszást. Innen is köszönet nekik!

2011-06 szulinap

Százkilencvenhetedik

2011-07-24T19:59:00.001+02:00

Még nem írtam az ovis ballagásról, illetve nem csatoltam képeket. Hát, az az igazság, hogy nem maradt meg bennem túl jó emléknek...

Egyrészt délután 16.00 órakor kezdődött, ami a dolgozó szülőknek elég nagy kihívás. Szerencsére szépen fel tudtak öltözni, de én kb. 5 perccel a kezdés előtt estem be, mivel előtte még el kellett menni az elkészült ajándék virágcsokrokért az óvónőknek. Ekkor pedig már tömve volt a zsibongó, ahol tartották és sajnos az emberek nem igazán voltak tekintettel egymásra. Emiatt semmit nem láttam a gyermekeimből az ünnepség alatt. :-(

Legalább maga a műsor jó volt. A Vígszínház művésznője, Majsai-Nyilas Tünde tartott egy szép kis műsort, ami egy szép éneket is magában foglalt, Kiss Tibi gitárkíséretében (ő is rockzenekarban játszik, de nem a Quimby-ben). Mindkettőjük gyermeke az oviba jár, ezért nagyon szép volt tőlük, hogy felléptek. Ezt tényleg érdemes volt megnézni. De előtte és utána... hát, akár ki is hagyhattuk volna. Sajnos, így fényképet sem tudok mutatni. Hát, így ballagtak el az oviból a mi nagy gyermekeink.

Százkilencvenhatodik

2011-07-24T19:47:00.001+02:00

A múlt héten nagyon szép élményben volt részünk a szokásos vasárnap délelőtti istentiszteleten. Amellett, hogy nagyon elgondolkodtató volt a lelkipásztor beszéde, külön áldást mondott az azon a héten a bibliai táborból hazaérkezett gyerekekre, többek között a mieinkre is. Nagyon szép percek voltak, főleg, ahogy visszaemlékeztem, hogy hogyan indítottuk őket útjukra előző vasárnap Balatonszemes felé, a Kálvin téri Református Egyházközség gyermektáborába. Hirtelen azért megijedtünk, mert először mentek ilyen táborba, család nélkül és mégiscsak ők voltak a legkisebbek. Számítottunk rá, hogy esetleg elvesznek dolgaik, de mindent hiánytalanul hazahoztak, még a 2-2 ezer Forintos zsebpénzük felét is hazahozták mindketten. Hát, mit mondjak, nagyon büszkék voltunk rájuk.

Ami még jó volt, hogy kiderült, hogy teljesen külön voltak, legalábbis éjszakára. A kezdődő iskola és a közös osztály miatt kicsit megijedtem, mikor az indulásuk előtt, a bepakoláskor odahívtam őket, hogy elmondjam nekik, mit hol találnak. Kislány nagyon figyelt, Kisfiú viszont már a Balatonnál járt gondolatban... Mikor mondtam neki, hogy figyeljen, mert fontos, azt válaszolta, hogy majd figyeli, mit csinál Kislány és ő is azt fogja csinálni. Na, ekkor megijedtem és eszembe jutottak az óvónők szavai, akik éppen emiatt nem javasolták a közös osztályt. De szerencsére jól sült el a dolog, mert teljesen külön sátorban voltak, Kislány a nagylányokkal, Kisfiú a nagyfiúkkal, így mindketten magukra voltak hagyatkozva. És úgy tűnik, Kisfiú is jól vizsgázott. :-)

Százkilencvenötödik

2011-07-19T09:30:00.003+02:00

Tegnap WAMP-oztunk megint, és szokás szerint a kedvencünkhöz, panyizsuzsihoz mentünk, hogy megnézzük, van-e Boribon karkötő. Sajnos, nem volt, de Kisfiú már azt hitte, hogy újabb anya-lánya gyűrűnk lesz Kislánnyal, így felháborodva odament Zsuzsihoz és megkérdezte tőle, hogy miért nincs apa-fia gyűrű... :-)

Ez volt a nap mondása, még Zsuzsi is "világgá kürtölte"... És talán valami új ékszer alapját rakta le ezzel Kisfiú...

Százkilencvennegyedik

2011-07-19T09:30:00.000+02:00

Kicsit későn, de íme a Sport Szelet sütemény eredménye: papírokba csomagolva, NYERT és NEM NYERT feliratokkal.

A nyertes Apa lett! Mivel úgy volt eredetileg, hogy a nyertes választhatja ki a másnapi sütit, Apa legszívesebben madártejet kért volna, de mivel rengeteg meggyünk volt, azt kellett felhasználni egy jó kis meggyes sütihez.

Apropó, ugye milyen jó dolgunk van? Hála nővéremnek, és mostanában egyre többet kuktáskodó keresztfiaimnak (nem beszélve Kislányról, az állandó segítőről), minden nap nagyon finom ebédek készülnek, ráadásul finom süteményekkel, így dúskálunk a jóban.

Szegény Uram, pedig hogy szereti a madártejet...! Azóta már szállóigévé vált, hogy egyszer megjegyezte, hogy ő azt szereti a legjobban, mire én: "Dehát alig szoktál enni!". Mire ő: "Hát persze, mikor nem csinálsz!".

Százkilencvenharmadik

2011-07-06T16:39:00.000+02:00

Szenzációs ötlete támadt Kisfiúnak tegnap.

A szokásos nyári szünetre most nálunk van a nővérem és a két keresztfiam. A nővérem szuper menüket készít minden nap a gyerekek nagy örömére. Tegnap a tervezés közben mondta, hogy akkor a kedvenc Sport szeletét (süti!) fogja megcsinálni mára desszertnek.

Mikor Kisfiú ezt hallotta, az volt az eldő kérdése, hogy hogy fog csokoládét csinálni, merthogy egyből az azonos nevű csokira asszociált. Mikor aztán elmagyaráztuk, hogy ez a csoki mintájára készült süti, azt találta ki, hogy akkor is csináljunk nyereményjátékot. Papírokra elkezdték ráírni, hogy NYERT és SAJNOS, NEM NYERT, és ezeket előkészítették a sütidarabokhoz. Úgy tervezte, hogy mikor kész a süti, becsomagolják a darabokat Kislánnyal a papírokba, és mikor esszük, az, aki NYERT feliratú sütit fog ki, megmondhatja, hogy mi legyen a másnapi süti... :-) Hát, nem édes?

Nem tudom még, hogy sikerült, de igyekszem dokumentálni majd, ha lesz még mit...

Százkilencvenkettedik

2011-07-02T23:13:00.000+02:00

Bocsánat a hosszú hallgatásért, de elsősorban a gyerekek szülinapja, illetve a nyári szünetük beindulása miatt nem volt időm rendesen írni a blogra.

A szülinapról külön fogok írni (még a képekkel is adós vagyok, le sem töltöttem még a gépekről), de előzetesen csak annyit, mindkettő (!) csodálatos volt. Most pedig már túl vagyunk a vakációjuk első hetén, amit az én szüleimnél, Debrecenben töltöttek.

Lesz még a nyáron balatoni tábor (először egyedül - kettesben - nem családtagokkal), budapesti úszótábor, nyaralás az erdélyi nagyszülőknél és családi nyaralás Szovátán. Nagyon jó program sikeredett össze nekik a nyárra, mielőtt megkezdik életük következő fontos állomását, az iskolát.

Ma vonattal jöttek haza Debrecenből, nővéremmel és az ő egyik fiával (a másik holnap csatlakozik majd hozzánk). Ők lesznek a gyerekekkel, mikor éppen nem táborban lesznek. Ma már nagy program volt, mert elkezdték az unokatesójukkal az "edzést" a szülinapra kapott görkorikkal. Már tavaly is kaptak, de még nem éreztek rá az ízére... Túl sokat estek és ez elvette a kedvüket. De ma délután kb. 30 perc már elég volt a biztonságos görkorizás eléréséhez és már ügyesen tudnak esni és egyedül fel tudnak állni. Ez mindenképpen az egyik legfontosabb eredmény. Szerintem 2 nap kell kb. még hozzá, hogy teljesen jól menjenek. Az unokatestvérük komoly jégkoris, úgyhogy ért is hozzá. Még külön egyensúlyozó edzést is tartott nekik, mert bementek a házba "gondolati" edzésre. Ez volt Kislány meghatározása az elméleti felkészülésre. Nem tudjuk mi volt a téma, de tényleg tanultak valamit, mert még a táblájukat is bevitték a szobába, ahol magyarázott nekik az uncsitesójuk.

Folyt. köv.

Százkilencvenegyedik

2011-06-19T15:32:00.000+02:00

Egyik nap kihallgattam, amint egymással játszottak a gyerekek. Az volt a játék, hogy ki tud jól válaszolni a másik kérdésére. A kérdések nagy része hozzájuk kapcsolódott, pl. mi a kedvenc ételük, fagyijuk, stb.

Egyszer csak Kislány azt kérdezte, hogy Kisfiú várja-e már az iskolát. Szerintem azért kérdezte, mert biztos volt benne, hogy "nem" lesz a válasz, ellentétben vele, aki elég nyíltan várja már az iskolakezdést.

Ekkor kicsit én is visszatartottam a lélegzetem, hogy vajon mit fog mondani... de nagyon szépen válaszolt Kisfiú, mégpedig azt, hogy igen, már nagyon várja a sulit. Azért én is bíztam ebben, de nagyon jó volt így hallani is...

Százkilencvenedik

2011-06-12T14:55:00.001+02:00

Ez már néhány hete volt, de leírom, mert érdekes változásokra figyeltem fel.

Kislány egy panyizsuzsi "anya-lánya" gyűrűt kapott a névnapjára, aminek persze én is nagyon örültem. Azóta büszkén hordjuk mindketten, de ez nem egyszeri alkalom volt ám...

- Mikor tudod, hogy a kislányból igazán nagylány/hölgy lett?
- Amikor már játékok helyett ruhát vagy ékszert kér a névnapjára és születésnapjára.
Na, így vagyunk mostanában Kislánnyal.

Kisfiú még javában kéri az ilyen-olyan Lego-kat a közeledő 7. születésnapjukra, de Kislány már 2 hónapja kinézett egy Swarovski kristályos fülbevalót, és nem tágít, hiába akarunk inkább játékot adni neki. Ugye, ez azért nem baj?

Száznyolcvankilencedik

2011-06-12T14:27:00.007+02:00

Ez a kedvenc muzsikám manapság, és még a gyerekek is éneklik az autóban... :-)))

Már egy ideje hallgatjuk őket, és egyszerűen mosolyogni kell, mikor megszólalnak a dallamok és a szöveg ("a leborult szivar végét..." mintha a drága férjecskémet hallanám).
Aztán ma rájuk kerestem a neten és ki is derült, hogy az alapító/énekes erdélyi, marosvásárhelyi. Remélem, még nagyobb sikerük lesz!

Száznyolcvannyolcadik

2011-05-30T22:26:00.000+02:00

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

Már régóta terveztem ezt megírni kedves olvasóimnak, nem mintha annyira nagyon fontos lenne, de azért talán mégis...
A blog írásának kezdetén már próbáltam meghatározni, hogy kinek is írom ezt az internetes naplót. Elsősorban a családnak, barátainknak, kedves ismerőseinknek, és magamnak, na és a gyerekeknek, ha majd megnőnek. Vagyis nem terveztem túlságosan nyitottnak, és hát nem is volt és nincs is rá lehetőség, hogy a felsorolt embereken kívül mások megismerjék, vagy akár meg akarják ismerni. És ez így van jól.

Aztán, miközben írtam, hallottam visszajelzéseket kedves olvasóimtól arról, hogy ki hogyan próbál értesülni arról, hogy mikor jelenik meg egy új bejegyzés. Néha esetleg túl későn nézhet meg valamit, néha viszont fárasztó lehet naponta, vagy akár gyakrabban ellenőrizni, hogy van-e újdonság.
Sokáig nem foglalkoztam ezzel, ugyanis én magam már régóta a Google Reader-t használom, amivel egy helyen tudom követni az összes olyan blogot, ami érdekel, így már régóta nem kell egyesével felkeresni a blogokat, hanem csak be kell állítani, hogy mit szeretnék követni, és onnantól kezdve ezen a felületen azonnal látom az új bejegyzéseket.

Aztán rájöttem, hogy nem biztos, hogy mindenki szereti ezt, így elhatároztam, hogy a Facebook-ot fogom használni arra, hogy értesítsem kedves ismerőseimet az új naplóbejegyzésekről. De mivel nem szerettem volna minden Facebook ismerősemnek megnyitni a blogot, kihasználtam a Facebook csoportok adta lehetőséget és létrehoztam a saját "blog olvasó" csoportomat. Így, amikor látjátok, hogy új bejegyzésről jön értesítés a FB falra, azt nem mindenki, hanem csak egy szűk csoport látja. És remélem, hogy segít nektek abban, hogy kényelmesebben tudjátok követni a naplónkat.

Köszönöm az eddig figyelmeteket és a kedves megjegyzéseket!

Száznyolcvanhetedik

2011-05-30T22:07:00.002+02:00

Tegnap gyermeknap volt. Nem is nagyon kellett kérdezzük, hogy mit kérnek, mert már szombaton mondták, hogy ők bizony a vidámparkba szeretnének menni. Úgyhogy vasárnap a délutáni alvás után összeszedtük magunkat és nekivágtunk a kalandnak. Nem volt semmi, ugyanis tényleg úgy tűnt, hogy a gyerekek nagy része ugyanígy szerette volna eltölteni a vasárnapot.

Viszont volt egy tényleg kedves és jókedvű napunk. Jó volt megtapasztalni, hogy nem hisztiztek sehol, szépen meg lehetett beszélni velük, hogy hová érdemes menni.

Ami viszont érdekes volt, az az, hogy mennyire különböző Kislány és Kisfiú. Kislány, még be sem mentünk a vidámpark kapuján, de már kinézte a lehető legmagasabb és legfélelmetesebb játékot, míg Kisfiú rájuk sem mert nézni. Ez nálunk, felnőtteknél úgy néz ki, hogy a férjem kb. mindent szívesen kipróbál, nálam viszont az óriáskerék az abszolút maximum. Úgyhogy mi Kisfiúval szépen néztük, ahogy Kislány apával vakmerőbbnél vakmerőbb helyekre megy. Azért nem mentek külön túl sok helyre, mert nem akartuk, hogy Kisfiú rosszul érezze magát, így csak 1-2 ilyen hely volt, cserébe ő kapott igazi fiús quadozást, amit nagyon élvezett, és nyugis tűzoltós játékot. A dodzsemet pedig mind a négyen élveztük!

A képeket és videokat itt lehet megnézni:

De nekem a legeslegjobban az tetszett, mikor az Elvarázsolt Kastélyban Kislány szoknyáját felfújta a szél! :-)

Száznyolcvanhatodik

2011-05-23T20:53:00.001+02:00

Egyik nap nagyon nehéz beszélgetésünk volt hazafelé menet. Nem tudom, hogy jutott ez eszükbe, de a pokolról kérdeztek.

Gyerekek: - Anya, a pokol a föld alatt van?
Én: - Hát, bár még igazából nem jártam arra, de úgy hiszem, hogy igen.
Gyerekek: - És hogy néz ki?
(Itt megpróbáltam az elképzeléseimnek megfelelően leírni a poklot.)
Gyerekek: - És az ördögök hogy viszik oda az embereket?
Én: - A halálunk után a lelkünk vagy a mennybe vagy a pokolra jut attól függően, hogy hogyan éltünk. Ha jó emberek vagyunk, és jó keresztényekként élünk, akkor a mennybe jutunk.
Gyerekek: - Mi nem lopunk, és nem is hazudunk, ugye, nem fog elvinni az ördög?
:-)
Gyerekek: - És mi az a lélek?
...
Gyerekek: - Láthatatlan? És hogy száll fel a mennybe? Az angyalkákat és a szárnyaikat miért nem látjuk? Láthatatlanok? Nekünk is majd szárnyunk nő? Láthatatlan szárnyunk?
...
Gyerekek: - Anya, én már érzem, hogy csiklandoz a vállam, mert nő a szárnyam...

:-)))

Száznyolcvanötödik

2011-05-23T20:53:00.000+02:00

Egyik nap Kislány ezzel jött haza az oviból.

Kislány: - Anya, Petus megkérte ma a kezem.
Én (nagyot nyelve): - És mit válaszoltál?
Kislány: - Hogy nem megyek hozzá.
Én: - És miért nem?
Kislány: - Mert csak 5 éves.
Én: - Dehát az nem számít.
Kislány: - De nem vagyok belé szerelmes.
Én: - Az más.

Száznyolcvannegyedik

2011-05-23T20:51:00.000+02:00

Tegnap állatkertben voltunk. Évente néhányszor mindig elmegyünk és mindig nagyon jó érzéssel tölt el, hogy milyen gyönyörű a budapesti állatkert. És mindig megállapítjuk, hogy a legeslegjobb fejek a gorillák és a zsiráfok és a legnagyobb találmány az állatsimogató.

A képeket itt lehet megnézni:

Száznyolcvanharmadik

2011-05-23T20:07:00.000+02:00

Anyák napja. Már régen elmúlt. Furcsa kis ünnep. Én mindig nagyon szerettem, mert imádtam köszönteni külön ezen a napon is Édesanyámat és drága Nagymamámat, az egyetlent, akit ismertem. Nagyon vártam, hogy milyen lesz, amikor nekem lesznek gyermekeim, akik engem fognak ezen a napon köszönteni.
Furcsa még most. Persze végigbőgöm az ovis ünnepséget, de legjobban azt szeretem, amikor nem ezen a napon, hanem egy teljesen hétköznapi napon mondják, hogy "Anya, te vagy a legcsodálatosabb!".

Azért mivel a Nagymamák távol voltak ezen a napon, így üzentek nekik a gyerekek:

Száznyolcvankettedik

2011-04-30T21:02:00.001+02:00

Még röviden visszatérnék Kínához, ugyanis van még néhány meg nem osztott kép és videó.

Itt látható néhány kép és videó a hangzhoui állatkertben tett látogatásomról. Eddig itt még nem voltam, de legutóbb elmentem, legfőképpen a panda miatt. Sajnos, nem volt szerencsém, mert éppen aludt, és bár 1 órás különbséggel is visszamentem, nem sikerült éber állapotban elkapnom. Viszont, cserébe, találkoztam édes, kicsi majmokkal, akik olyan műsort rendeztek a látogatóknak, hogy csak na.

2011-04 Hangzhou zoo

Egyébként már maga a látogatás maga volt a kaland. Az utolsó napom volt, vasárnap. Eleve szerencsétlen, mert a légitársaság törölte az eredeti Peking-Budapest járatot, emiatt maradt kicsit több időm vasárnap, készülvén a másnapi, 24 órás útra, Berlinen keresztül. Na szóval, zuhogott az eső, emiatt a szokásosnál is nehezebb volt taxit szerezni. Persze a szállodában segítettek, de így is, mikor odaállt a szálloda elé (!) egy taxi, szépen megmutattam a térképet az állatkerttel, elindultunk, majd 3 méter után megállt és elkezdett magyarázni. Miután nem értettük meg egymást 5 perc után sem, kénytelen voltam kiszállni és azóta sem értem, hogy miért nem vitt el. Végül aztán sikerült eljutnom. Ott aztán bőrig áztam, de tényleg, de nem bántam, mert nagyon jó volt.
Visszafelé kicsit féltem, hogy hogy jutok majd vissza, hiszen ott nem volt segítségem úgy, mint a szállodában. De már volt valamennyi tapasztalatom a taxik szerzésében, viszont azt tudtam, hogy ha nem sikerül jó helyet kiválasztanom az út mellett, akkor baj lehet. Kb. 10 perc azzal ment el, hogy ezt feltérképeztem. Ezalatt 3-4 másik ember elhappolt előlem ügyesen taxikat. Viszont ezután már tudtam, hová kell menni, és miután elfoglaltam az új helyem, 1 perc múlva az autóban ültem.

A többi kép már a repülőn készült. Fantasztikus látvány volt a Himalája ilyan közelről.

Ezek pedig az útvonalat mutatták. A teljes út 10 óra volt, úgyhogy ezt kb. félúton fotóztam.

Száznyolcvanegyedik

2011-04-30T20:26:00.000+02:00

Még egy kicsit visszatérve a húsvétra. Kisfiú jó sok pirost tojást gyűjtött, amit nagy becsben tartott. Próbáltuk magyarázni neki, hogy úgysem tudjuk sokáig megtartani őket, mert megromlanak, de majd készítek belőle finomságokat. Na, ezt jól összerakta magában és a következőt találta ki:

- Anya, ha majd készítenéd a rakott krumplit, óvatosan törd fel a tojásokat, vedd ki a héjából a tojást és szépen ragaszd vissza cellux-szal a héját!

Jó kis feladatot adott nekem, ugye??? :-)))

Száznyolcvanadik

2011-04-30T20:15:00.001+02:00

Nagyon szép húsvétunk volt az idén is, persze legjobban a gyerekek várták a húsvéthétfőt. Kisfiú már napokkal előtte izgatottan várta, hogy idén milyen szép locsolóverset találok neki. Szépen és gyorsan meg is tanulta és mindenhol gyönyörűen elmondta. Kislány pedig szépen megfestette és kidíszítette a tojásokat és várta a locsolókat. Ő kicsit csalódott volt, mert sokkal több locsolót várt (egyébként mindenki eljött, akit vártunk).

Kisfiú egyébként annyira belemelegedett a locsolkodásba, hogy miután hazajöttünk a nagyszülőktől, az óvodában meglocsolta az óvónőket, az összes kislányt, sőt még a különúszáson az oktatót is. És természetesen mindenkinek szépen elmondta a verset is. :-)

Százhetvenkilencedik

2011-04-19T08:36:00.000+02:00

Ma reggel Kislány két nagyon édes dolgot is mondott, amit gyorsan le kell írjak. Még otthon, negyed 7 körül, reggeli készítés közben valahogy előjött, hogy ki mikor kel. Nagyon büszkék voltak, hogy ők 6-kor tudnak kelni és mondták, hogy igazából senki nem képes 5-kor kelni. Pontosabban, Kislány ezt mondta:

- Csak a csodálatosak tudnak 5-kor kelni. Illetve bocsánat, Anya, te vagy a legcsodálatosabb, úgyhogy csak a félig csodálatosak tudnak 5-kor kelni.

:-))) Hát, ez minden 5.20-as felkelést megér...

A másik már az autóban volt, mikor kérték, hogy a mai ovis nyílt napukra próbáljak meg legalább egy rövid időre átmenni. Mondtam nekik, hogy ma sok dolgom van, sok megbeszélésem van, de majd a szünetben megpróbálom. Kérdezték, hogy mindig sok megbeszélésem van-e. Mondtam, hogy az attól függ, van, amikor egy sincs, van, amikor egész nap van, úgy, hogy még ebédelni sem tudok. Erre Kislány:
Kislány: - Anya, ha olyan napod van, hogy nem tudsz ebédelni, szólj és én majd csomagolok neked uzsonnát.
Én: - Hol csomagolsz?
Kislány: - Hát, az oviban, abból, amit kapunk uzsonnára. Bár tegnap éppen pizza volt, és kérnem kellett repetát...

Hát nem édes???

Százhetvennyolcadik

2011-04-17T21:56:00.000+02:00

Kedves B., legyen nyugodt a pihenésed. Drága Nagymamám, aki éppen 1 éve vigyáz ránk onnan fentről, majd téged is figyelni fog.

Százhetvenhetedik

2011-04-17T21:51:00.000+02:00

Tegnap ismét volt kertészeti kiállítás, amire nagyon szeretik járni, már csak a tavasz és a séta miatt is. De ilyenkor vesszük mindig meg a kertünk legszebb virágait is. Plusz, hozzá tartozik a Manna édesség és a székelyudvarhelyi kürtőskalács is, amit imádnak a gyerekek. 2 éve még Bálint Gyuri bácsival is találkoztunk, idén nem volt kint, de ugyanott volt egy jégszobor rózsával.

Azt hiszem, 2 éve volt, hogy éppen ezen a kiállításon találkoztam egy régi barátnőmmel/kolléganőmmel, akivel már nagyon régen nem találkoztam. Nagyon jó élmény volt... Most is figyeltem, hátha összefutunk, de sajnos, ez most nem jött össze...

Otthon a gyerekek szorgalmasan segítettek Apának az ültetésben, a legjobban a locsolást szeretik. Feltöltöttem néhány videót, amit felvettem, mert ezt mindenképpen meg szerettem volna örökíteni. Ezeken a videókon kívül van még néhány focis és úszós is, szintén a hétről.

2011-04

Százhetvenhatodik

2011-04-17T21:42:00.000+02:00

Lehet, hogy már unalmas, de mivel ezen a héten emiatt voltunk nagyon idegesek, nem tudom elégszer leírni, hogy mennyire örülünk, hogy felvették a gyerekeket a kiválasztott iskolába. Azért olyan nagy dolog ez, mert már több éve elhatároztuk, hogy ha lehet, akkor egyházi/keresztény ÉS angol kéttannyelvű iskolába szeretnénk őket íratni. Mivel gondoltuk, hogy ilyen iskola nem sok van, már az is nagy csoda volt, hogy találtunk ilyet nem túl messzire tőlünk. És nem csak hogy találtunk nem messzire, ráadásul amennyire megismertük az iskolát és a tanárokat az elmúlt hónapokban a felkészítő foglalkozásokon, be is bizonyította, hogy pontosan ezt szeretnénk nekik. Emiatt izgultunk nagyon, hogy sikerüljön, ugyanis nem az iskola körzetében lakunk, tehát nem volt egyértelmű a felvételük. Szóval, hurrááááá!!!

Százhetvenötödik

2011-04-14T12:41:00.000+02:00

Korábban írtam, hogy Kislány rajzolt egy szépet egy rajzpályázatra. Már szinte el is felejtettük, mikor tegnap érkezett egy levél, hogy egyike lett a győzteseknek!!! Hát, mit mondjak, nagyon büszke vagyok rá...

A hivatalos eredményhirdetésről itt lehet olvasni.

Százhetvennegyedik

2011-04-12T20:23:00.000+02:00

Nagyon izgatottak vagyunk, ugyanis ezen a héten vannak a beíratkozások abban az iskolában, amit kiválasztottunk a gyerekeknek. És mivel nem a körzetébe tartozunk, nem biztos, hogy fel fogják őket venni, pláne úgy, hogy már most tudjuk, hogy többen jelentkeznek, mint amennyi hely van az induló osztályokban. Holnap megyünk leadni a papírokat és csütörtök este 6-kor lesz kihirdetve a felvettek névsora.

Kérünk mindenkit, hogy szurkoljon a gyerekeknek!!!

Százhetvenharmadik

2011-04-10T15:54:00.001+02:00

Kicsit elmaradtam a gyerekek rajzainak bemutatásában, úgyhogy pótolom. Természetesen kaptunk ajándékot tőlük, mire hazajöttek a nagyszülőktől.

Ezek voltak az én ajándékaim Kisfiútól:

... Kislánytól:

Ezek Kisfiú ajándékai Apának:

Ezt még régebben rajzolta Kislány apai nagyszüleiről és magukról. Hihetetlen, már mennyi részletet bele tud rajzolni... Érdemes a polcon lévő fényképeket figyelni, illetve a tányéron, lefedve lévő túrót...

Ezt szintén Kislány rajzolta március 15. tiszteletére:

Százhetvenkettedik

2011-04-10T15:29:00.000+02:00

Tegnap Kislány mondott egy nagyon aranyosat. A templomi kézműves foglalkozáson voltunk, ahová a lelkészek is beültek a gyerekek közé. Kisfiú is beszélgetett kicsit azzal a lelkésszel, aki annak idején összeadott bennünket. Hazafelé menet mondtam ezt a gyerekeknek, mire Kislány megkérdezte:
- És Anya, nem kérdezte meg a Pap bácsi, hogy hogy megy a házasság?

Százhetvenegyedik

2011-04-10T15:24:00.001+02:00

Péntek reggel, az óvodába menet már a hétvégéről beszélgettünk, és mivel szombat délelőtt a templomi kézműves foglalkozásra készültünk, mondtam a gyerekeknek, hogy már péntek este meg kell főzzem a szombati ebédet, mert szombat délelőtt nem lesz rá időm. Megkértem őket, hogy esetleg gondolkozzanak rajta és találják ki, hogy mit szeretnének szombat ebédre enni. Teljesen izgatottak lettek és meg is ígérték, hogy délutánra kitalálják.

Mikor délután mentem értük, nagy meglepetés fogadott. Nem elég, hogy gondolkoztak az ebéden, Kislány le is rajzolta, hogy biztos legyen a dolog. Néhány év és biztos, hogy már recepttel fog várni! :-) Íme a három fogás, amit természetesen meg is főztem, egy az egyben úgy, ahogy kitalálták.

A leves: húsleves.

A főétel: fasírt krumplipürével es paradicsomszósszal.

A desszert: tiramisu.

Százhetvenedik

2011-04-07T12:16:00.001+02:00

Képzeljétek, életemben először, nyertem egy igazán nagyot, mégpedik drága gyermekeimnek!
Egy régebbi postban írtam, hogy beneveztem kedvenc blogolóm, Ági, újonnan nyíló Gipszkorszak játszóházához kapcsolódó nyereményjátékába. És míg Kínában voltam, írt, hogy ikerlányai az én nevemet sorsolták ki!!!!!! Hurrrááááá!!!!! Úgyhogy lesz egy szuper 7. szülinapi zsúrjuk a gyerkőcöknek! Itt lehet a hírt elolvasni.

Százhatvankilencedik

2011-04-01T16:03:00.001+02:00

Na, mit árultak az iroda előtt tegnap? Igazi, helyi (hangzhou-i) EPRET! Kemény 10 jüan volt fél kg, úgyhogy vettem is egyből. Nagyon finom édes volt...
Már kezdem egészen megszokni az ittlétet. Reggel szépen elsétálok a buszhoz, már talán az utcán is megszokták a látványomat... Ezen az utcán szoktam menni:

És itt várom a céges buszt:

Az ebéddel hadilábon állok, ma már nem is mentem el inkább ebédelni, mert az igazán jó kínai étteremben legalább félórát kell mindig várakozni, a többi helyen meg túlságosan helyiek az ízek... Holnap a kollegákkal elmegyünk munka után valami jó helyre együtt, remélem, tudok enni valami klasszat végre.
Egyébként holnap itt munkanap lesz, hozzánk hasonlóan itt is kitalálták a plusz ünnepnap "ledolgozását". Hétfőn-kedden munkaszüneti napok lesznek, és amiatt kell dolgozniuk. De nem is baj, direkt így terveztem az utazásom, hogy több időt tudjak a dolgaimmal itt tölteni.

Beszéltem ma is a gyerekekkel. Olyan aranyosak voltak, mesélték, hogy a Tatájukkal elmentek az erdőbe kirándulni. Kislány mesélte, hogy először nagyon megijedt, mert meglátott egy darázst, és a "feleségét, a dongót".
Hihetetlen, milyen nagyok már. Olyan gyönyörűen el tudták mesélni a napjukat mindketten...

Százhatvannyolcadik

2011-03-30T14:45:00.001+02:00

És íme még néhány életkép...
Ma egyébként a következőket láttam. Végre élőben is láthattam a híresen praktikus gyereknadrágokat, amiket csak hátul kikapcsolnak és mehet is a pisi-kaki. Na, egy kisgyerek ennek segítségével végezte a nagydolgát ma reggel a járdán.
Egy másik pedig éppen szaladt el az iskola elől, utána a nagymama, aki, miután elkapta, jó nagy taslit adott a fejére... hát, így megy ez. Egyébként nagyon sok gyereket visz a nagyszülő óvodába-iskolába, ugyanis hiába van egy szem gyerek a családban, az anyukának is legtöbbször nagyon korán vissza kell menni dolgozni, sokszor 1-2 hónappal a szülés után.

Százhatvanhetedik

2011-03-28T15:36:00.000+02:00

Tegnap nem mutattam még meg a forgalmat. Bár egy viszonylag békés vasárnap volt, azért az otthoni vasárnapokhoz és a járdákhoz képest nem volt békés. Nem lehet itt csak úgy a járdán sétálni, mert a biciklisek mindenütt ott vannak...

A mai nap nagyon gyorsan eltelt, bár ez is kalandosan indult. Régebbről már ismertem a céges shuttle buszt, ami összeszedi az embereket a városból mindenfelől és beviszi a céghez. Na, én már otthon eldöntöttem, hogy nem fogok én taxizni, hiszen tudtam régről, hogy a megálló közel van a szállodához. El is indultam szépen időben, örömmel mentem az ismerős utcákon, büszke voltam, hogy 1,5 év után is eltalálok általában mindenfelé itt... Na, odaértem a megállóba, megállok és várok. Várok és várok. Várok és várok. Közben elmegy mindenféle busz. Én már mindenkivel szóba egyeledtem (már aki megértett), hogy nem ugyanarra a buszra várjunk-e), de nem volt szerencsém. Félóra után meguntam, és mivel nem akartam túlságosan elkésni, visszaballagtam a szállodába, hívattam egy taxit, ami szintén 15 percbe telt, és úgy mentem el. Az irodában kiderült, hogy bár az útvonal nem változott, de nem ugyanott áll meg a busz, és abban a megállóban egyetlenegy kollega száll fel, így hiába is kerestem tömeget... úgyhogy ezt megjártam. Na mindegy, mostmár tudom, kit kell keresni...

Százhatvanhatodik

2011-03-27T12:35:00.001+02:00

Ezúttal egy ideig ki kell sajátítanom a blogot, ugyanis jelenleg egyedül vagyok a nagyvilágban, pontosabban Hangzhou-ban, Kínában. Itt lehet megtekinteni, hol is van ez a nagyváros. Kb. 1 óra vonatútra van Shanghaitól.

View Larger Map

Az elején azt hittem, hogy csak kerülőúton fogok tudni írni a blogra, mert le van tiltva mind a Facebook, mind a blogspot.com, de aztán kiderült, hogy mégsem, csak a wireless internet túl lassú volt.

Na szóval, sikeresen megérkeztem a hosszú út után. Viszonylag kellemes volt, bár a gépen szinte semmit nem aludtam valami miatt. Ehelyett végignéztem 3 filmet is, meg hánykolódtam. Aztán Pekingbe érve, mikor 3 órát vártam a csatlakozásra, ott bezzeg már a padon elaludtam, alig bírtam kivárni, hogy a gépre kerüljek. Aztán mikor végre a szállodába kerültem itteni idő szerint délután 1 körül, még aludtam pár órát. Aztán felszedelőzködtem, szétnéztem az ismerős környéken, ettem egy finom levest (marhahúsos tésztaleves), aztán olvastam még sokat és lefeküdtem).

Jó megint itt lenni úgy, hogy ismerős a környezet, csak kár, hogy egyedül vagyok. A gyerekek annyira jöttek volna velem. Mostanában szinte minden út előtt mondják, hogy 1. mennyire nem akarják, hogy elmenjek/elmenjünk, 2. mennyire szeretnének velünk jönni. Azt hiszem, egyértelmű, hogy nagyon ránk hasonlítanak ebben a mászkálásban is. Kisfiú még ezt is mondta:
- Anya, mondd meg a főnöködnek, hogy most egy kicsit eljössz a gyerekeiddel a nagyszülőkhöz és majd utána mész Kínába.

Mondtam nekik, hogy majd megpróbáljuk, hátha később, ha nagyobbak lesznek, együtt is elmehetünk Kínába. Erre Kisfiú: - Persze, mindig ezt mondod... Erre én elmagyaráztam, hogy oda nem olyan egyszerű elmenni, hogy csak kitaláljuk. Oda vízum kell (anya, az mi?), oltások kellenek, stb. Na, az oltásokat meghallva Kisfiú kijelentette, hogy akkor egy darabig mégsem menne Kínába...

Egyébként ez a szép kép fogadott a pekingi reptéren:

Mára (vasárnapra) nagyjából magamhoz tértem, így elmentem sétálni. Mindenképpen meg szerettem volna nézni a kedvenc selyempiacot, ami nincs túl messze a szállodától. Visszafelé pedig a közelben lévő kis folyó mellé ültem le és néztem a kis hajókat, amik a kikapcsolódó családokat szállították, valamint a vízparton tai chi-zó embereket.

Százhatvanötödik

2011-03-25T12:40:00.000+01:00

Ezt a bejegyzést a repülôtérrôl írom, mivel még viszonylag sok idô van a pekingi járat beszállásának megkezdéséséig.
Mindenképpen szerettem volna írni a tegnapi 10 éves évfordulónkról, bár nem vagyunk hívei a nagy külsôségeknek. Nekem nagyon fontosak ezek az ünnepek is, mégha nem is csinálunk nagy dolgot belôle. Legalábbis én magamban már néhány napja ünnepeltem. Boldogan gondoltam vissza azokra a 10 évvel ezelôtti napokra, hetekre, hónapokra, aminek az eredménye egy másik Lány és Fiú "találkozása" lett (ahogy egy kedves barátnôm fogalmazott). A gyerekek is örültek, bár a Férjem szerint ez inkább megzavarja ôket, mert egybôl az esküvôrôl kezdtek kérdezni...

Százhatvannegyedik

2011-03-21T20:17:00.000+01:00

Régebben olvastam Ági blogján, hogy ők a vacsora alatt beszélik meg, hogy mi volt a legjobb és legrosszabb a napjukban. Ma hazafelé menet én is megkérdeztem a gyerekeket, hogy náluk ez hogy volt. Persze azzal kezdődött, hogy ki kezdi a beszámolást, szerencsére rövidre sikerült zárni azzal, hogy a jót Kislány kezdi, a rosszat Kisfiú (merthogy lányoké az elsőbbség, fiúké a dicsőség, tudtátok???).

Szóval, ma voltak az ovival a Matáv Zeneházban és mindketten ezt mondták a legjobbnak. Kisfiú még megjegyezte, hogy rengeteget nevetett, és ez nagyon jó volt. Mikor a rossz dolgokra került a sor, akkor csend lett és nem tudtak semmit mondani. Hát, ennek nagyon örültem, és magamban azt kívántam, hogy ez még nagyon-nagyon sokáig maradjon meg nekik.

Aztán a második saroknál Kislány mégis megemlített valamit, ami rossz volt: a két barátnője összeveszett és ő nem tudta, hogy kinek a pártjára álljon... :-)

Százhatvanharmadik

2011-03-21T20:08:00.000+01:00

Tegnap az ovi olimpián Kislány csapata az előkelő 6. helyet szerezte meg a 20 budapesti csapatból. Nagyon ügyes volt, és legfőképpen lelkes, cseppet sem érdekelte, hogy a végén hányadikok lesznek, nála tényleg a részvétel volt a fontos. Ellentétben Kisfiúval, aki idén nem volt hajlandó részt venni, pedig tavaly volt és egyike a leggyorsabb és legügyesebb gyerekeknek az oviban (remélem, nem csak én látom így). Viszont mivel tavaly csak 2.-ok lettek, idén már nem akart menni... Viszont iszonyatosan szurkolt a tesójának! Videókat itt lehet nézni.

Százhatvankettedik

2011-03-19T18:33:00.000+01:00

Néhány perce egy nagyon komoly beszélgetést folytattunk Kislánnyal. Azt még nem írtam, hogy a születésnapomra drága Férjemtől egy gyönyörű karláncot kaptam, olyat, amire egyedi díszeket tudok gyűjteni (erről van szó).

A legelső díszek, amiket választottam rá, a 3 darab kezdőbetű volt: Kislányé, Kisfiúé és a Férjemé. Néhány perce Kislány nézegette a karláncot, majd megkérdezte, hogy miért nincs rajta az én nevemnek a kezdőbetűje. Mondtam neki, hogy azért, mert az volt a fontos, hogy a családom legyen mindig velem. Erre odajön, szembefordul velem és azt mondja:
- De anya, dehát te vagy magadnak a legfontosabb a világon, és csak utána a családod!

Százhatvanegyedik

2011-03-19T15:27:00.000+01:00

A hosszú hétvégén nagyon szép volt az idő, így sokat tudtunk kint lenni az udvaron, sőt egy hatalmas játszást rendeztek a gyerekek Berci kutyával (miközben Cirmi cica békésen feküdt a virágoskertben, a hóvirágok tövében).

Berci imádja a gyerekeket, csak mivel hatalmas, néha a súlyával fellöki őket. Marci bírja a gyűrődést, bár ő is meg tud ijedni kicsit, mikor fellöki és nyalogatja, de Eszter kevésbé viseli a fellökést, viszont imádja Bercit. A lenti képek jól mutatják, milyen jól szórakoztak mindannyian...

Százhatvanadik

2011-03-19T14:11:00.000+01:00

Kislányt ismét el lehetett csábítani egy rajzpályázatra. Olyan lelkesen tud rajzolni ilyenkor, bár eddig semmi különös nyereménye nem volt. De nem is az a lényeg, úgy látom, hogy már az lelkesíti, ha tudja, hogy mások is meg fogják nézni és esetleg tetszeni fog nekik. Egyszer történt, hogy az óvodából elvitték az ő rajzát is a kerületi művelődési házba kiállítani, de arra is nagyon büszke, ha az óvoda falára ki van téve a rajza.

Ezúttal a facebookon olvastunk egy felhívást, hogy a Fogtündért lehet lerajzolni. Bár nálunk nem igazán ismert vendég a Fogtündér, Kislány ilyennek rajzolta le.

Százötvenkilencedik

2011-03-15T14:01:00.000+01:00

A gyerekek legújabban nagyon szeretnek boltosat játszani. Már nem együtt, hanem külön vezetnek üzletet, más-más profillal. Berendezik a játszószobáikat üzletnek, elmondják, hogy miket lehet venni és milyen speciális akciók vannak, merthogy azok is vannak.

Kislány legújabb specialitásai a foglalkoztató füzetek, amiket ő készít. Sokszor napokat tölt el azzal, hogy kitalálja, az A4-es lapokra megrajzolja, majd azokat összeragasztja. Ezeket árulja aztán. Íme az egyik, amit én vásároltam meg tőle. Nagyon nehezek benne a feladatok...

Kisfiú profilja természetesen a Lego. 1-2 hete szinte egyfolytában épített. Elővette az összes dobozát, amiben a rengeteg Lego elem van és kitalált mindenféle dolgot, amit aztán felépített belőlük. Ezeket rakta aztán szépen ki megvételre. Persze voltak olyan dolgok, amikre nagyon büszke volt, ezeket külön tette és azt mondta, azokat nem lehet megvenni, mert az üzlet dekorációjához tartoznak. Ezek voltak:

Amiket pedig meg lehetett venni, azok pedig ezek:

Na, és még ez sem volt elég. Komolyan elmagyarázták, hogy ha bankkártyával vásárolunk, akkor kuponokat kapunk, és ha kettőt összegyűjtünk, akkor ajándékot is kapunk... Nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek ezen...

Százötvennyolcadik

2011-03-12T22:31:00.002+01:00

Örömmel teszem közzé egyik kedvenc bloggerem, Ági, aki szintén ikres anyuka, újdonságát, a nemsokára nyitó Gipszkorszak Alkotó Játszóházat. Ennek örömére nyereményjáték is indult, olvassa el figyelmesen, akit érdekel!

Százötvenhetedik

2011-03-12T15:52:00.000+01:00

Ideje volt új ruhát adni a blognak, ahogy ideje, hogy eljöjjön végre a tavasz is. Bár úgy tűnik, a hosszú hétvégére végre jó időt kapunk, úgy hallottam, jövő csütörtöktől megint lehűl az idő, így attól tartok, még lesz azért hideg is...
De én már nem engedem el a tavaszt, nem vagyok hajlandó újra elővenni a télikabátomat, hátha ez is segít a napocska előcsalogatásában.

Sajnos, a gyerekek egy kis meghűléssel "búcsúztatják" a telet, de szerencsére nem komoly. Kisfiú köhögött inkább, mindenféle láz nélkül, míg Kislány 3 napra rá lázas lett, viszont minden különösebb egyéb tünet nélkül.

Mondjuk a múlt hétvégén megfázhattak, ugyanis komoly jégkorong meccsen voltunk a Kisstadionban: a kisebbik unokatestvérük jött a debreceni csapatával és ők olyan izgatottan akartak neki szurkolni, hogy a 1,5 óra hosszáig szinte végig kint voltak / álltak a szabadban, és az a nap még éppen egy jó hideg téli nap volt. Viszont azért megérte, mert nagyon élvezték az egészet, büszkék voltak az unokatestvérükre (nyert a debreceni serdülő csapat!), Kisfiú állandóan ment volna oda hossza a taktikai megbeszélések közben is, még jó, hogy nem küldött el bennünket az edző.

Százötvenhatodik

2011-02-27T17:22:00.000+01:00

Még régebben történt ez a beszélgetés hazafelé menet az oviból:

Én: - Nemsokára lesz szülői értekezlet az oviban azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekei iskolába készülnek.
Gyerekek: - És miről lesz ott szó?
Én: - Hát, iskolaérettségről, és hasonlókról.
Kisfiú: - Dehát, Anya, nem vagyunk mi gyümölcsök, hogy meg kelljen érjünk!

Százötvenötödik

2011-02-27T16:07:00.000+01:00

Mivel Kisfiú alapvetően nem az a leülős és rajzolós típus, nagyon meg kell becsülni azokat a perceket, amiket rajzolással tölt. Nagyon aranyos, mert mikor születésnap van, vagy mikor elutazunk, akkor mindig készít valami ajándékot nekünk. Most is így történt, mikor hazaértünk Angliából, ami ugye ráadásul a születésnapomra is esett. Hát, ezeket a gyönyörűségeket kaptam tőle:

Az ajándékok rajza (angol rendőr, katona, taxi és busz):

Anya szülinapi tortája:

Ez én lennék, külön felhívnám a figyelmet a cipőm részletgazdag kidolgozására:

Százötvennegyedik

2011-02-26T20:45:00.002+01:00

Már régen hiányzott egy rajz egy sorozatból: Kislány készített gyönyörű profilképeket magáról, Apáról és Anyáról, de Kisfiút eddig időhiány miatt kihagyta. Mostmár ez is elkészült, lent megtekinthető. Érdemes a kis részleteket is megfigyelni...
Egyébként mondta, hogy teljes sorozatot készül csinálni a családról, hogy készülhetünk további rajzokra, majd jelentkezem azokkal is.

Az összes rajzot feltöltöttem egy Facebook albumba.

Százötvenharmadik

2011-02-26T20:40:00.000+01:00

Bár már korábban találkoztunk velük a kertünkben, még nem osztottam meg a hírt a blogon: megjelentek az első hóvirágok!!!

Százötvenkettedik

2011-02-23T13:50:00.000+01:00

Hát, ezt már alig lehet követni. Ma reggel újabb foga esett ki Kislánynak, miközben még mindig nem nőtt ki új. Kezdek megint kicsi aggódni.

Az állás így (kiesett fogak - csontfogak):

Kislány: 8 - 2
Kisfiú: 4 - 2

Százötvenegyedik

2011-02-14T17:00:00.000+01:00

Szükséges a fogak számának javítása. Kisfiú kezd felzárkózni...

A jelenlegi állás (kiesett vs. csontfogak):

Kislány: 7 - 2
Kisfiú: 4 - 2

Százötvenedik

2011-02-14T16:58:00.000+01:00

Ez a százötvenedik bejegyzés. Ami egyben a blogom 1 éves évfordulója. Hűha. Ezt nem gondoltam volna. És talán megéri is csinálni. Magamnak mindenképpen és talán a gyermekeimnek is, akik majd olvashatják, ha megnőnek, ilyen formában ezt a naplót. Azért remélem, a családomnak és barátaimnak is jó volt kicsit ilyen formában is része lenni az életünknek. Sokszor olyan kicsinek tartott dolgok adják a legtöbbet nekünk, és ezt nehéz aztán napokkal, hetekkel később visszaidézni, ha nem írom le. Ez volt a célom és ezt szeretném folytatni.

Száznegyvenkilencedik

2011-02-06T14:43:00.002+01:00

Tegnap délután ismét sikerült eljutni a Planetáriumba. Nehezen ment, mert több héttel előre lehet csak jegyet szerezni a legújabb, 3D-s előadásukra. De megérte, nagyon érdekes volt, talán nem az egész gyermekeknek való, de ők is nagyon élvezték a világűr érdekességeit, ráadásul 3D-ben.
Volt még ráadásul egy előzetes is, a következő 3D-s előadás az emberi testről fog szólni, ami Kisfiú és Kislány első számú érdeklődési köre manapság.

Ráadásképpen kiesett Kislány 7. foga. Igy az állás (kiesett vs. csontfogak):
Kislány: 7 - 2
Kisfiú: 3 - 2

Mivel Kislány esetében nagyon nagy a "hiány", szegény egyre furcsábban néz ki és egyre nehezebben eszik. Kezdek aggódni, mert a felső 2 foga már hónapok óta nem nőtt ki... bár egyszer, mikor velem voltak a fogorvosnál, gyorsan megkértem a fogorvost, hogy nézzen rá, hogy nincs-e valami gond. Megtapogatta, és azt mondta, hogy már érzi, hogy jön, legyünk türelmesek... Hát, remélem, ez nem fog gondot okozni később abban, hogy hogyan fognak állni a fogai...

Száznegyvennyolcadik

2011-02-06T14:39:00.000+01:00

Drága B., örökre a szívünkben maradsz!

Száznegyvenhetedik

2011-01-28T20:14:00.000+01:00

Kislány a héten újra gyönyörűeket alkotott. Egyik nap ezekkel a rajzokkal fogadott az oviban. Saját maga, én és a férjem... Kár, hogy Kisfiút nem rajzolta le, azt mondta, hogy nem volt ideje...

Hihetetlen, még a szemek színei is stimmelnek...

És végül, ráadásnak, a házunk:

Hát nem gyönyörűek???

Száznegyvenhatodik

2011-01-28T20:06:00.000+01:00

Egyik nap Kislány nagy csendben csinált valamit a szobájában, majd nemsokára ezt láttuk az ajtaján:

Száznegyvenötödik

2011-01-28T19:43:00.001+01:00

És most itt egy kicsit részletesebb leírás a múlt heti disznóvágásos élményről.

Röviden: sokkal jobb élmény volt, mint amire életem egyetlen alkalma alapján készültem. Szerencse, hogy már régóta beszélgettünk a gyerekekkel róla, így számukra már sokkal jobb volt, mint nekem annak idején gyermekkoromban.

Az sem volt baj, hogy még a hétköznapoknál is korábban keltünk fel. Nagyon gyorsan felöltöztek, és indultunk is 6.15 körül Gyúróra, ahol a disznó levágása történt. Szerencsére nem kellett nagyon sokáig hallani a malac sírását, mert a böllér nagyon gyorsan és "kíméletesen" végezte a dolgát.Kb. 2 perc volt az egész, utána már jöttünk mi is ki a házból és néztük a perzselést. A gyerekek nagyon érdeklődők voltak. Kisfiúnál volt egy rossz pillanat, amikor a perzselés a malac fejéhez ért... itt túlságosan érzékenyen érintette és hozzám bújt, de aztán hamar rendbe jött. A férjem kollégájánál kecskéket, nyuszit, tyúkokat is nézegethettünk, ami még jobbá tette az élményt. Még életükben először kecskefejést is láthattak.

A feldarabolás után szépen átmentünk hozzánk és ott folytatódott a feldolgozás. Ebédre torokpecsenye készült, majd a csontokat megkaptam és abból este káposztalélevest készítettem férjem édesanyjának receptje alapján, de életemben először. Közben készült a zsír, a tepertő, májas és a kolbász. Minden hihetetlenül finom lett, tényleg teljesen más az íze az otthon készült húsoknak. Szétosztottunk mindent, de már másnap megsütöttünk egy adag májast és kolbászt, hogy megkóstoljuk... hm, nagyon finom lett!!!

Száznegyvennegyedik

2011-01-23T16:42:00.000+01:00

A héten a gyerekek gondolotai a várt disznóvágás körül forogtak. Már egy hete legalább tudja az egész óvoda, hogy a hétvégén disznót vágunk. A nagy nap előtt pénteken ráadásul Kisfiú egy rajzot is készített, amin ő és Apa vágják a disznót. Természetesen Kisfiú az első, aki már sikeresen ezt megteszi a rajzon. És ez teljesen az ő képzelőereje, mert sosem voltak még disznóölésen.

Száznegyvenharmadik

2011-01-23T16:22:00.001+01:00

Írtam a múlt héten a próbálkozásomról, hogy a Férjem névnapján egy reggelizőbe menjünk. Ezzel kapcsolatban még volt egy kedves beszólása Kislánynak.
Sorban hívtam a kiválasztott helyeket és az egyiknél már ott tartottam, hogy kérdeztem, hogy a gyerekeknek van-e valami sarok, ahol játszhatnak.
Valami miatt ez Kislánynál valami nagyon rossz képet hozhatott be, mert elkezdett keservesen sírni, hogy ő nem akar a sarokba menni az étteremben, mert az büntetés... :-) Pedig eddig még sosem küldtük térdepelni a sarokba...